Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 9. szám - Balogh Tamás: Radvánszky Olivér a vonaton
Balogh Tamás Radvánszky Olivér a vonaton i. Mosolygós utazás (egyszerűen elbeszélve) ejében mindenféle emlékek kavarogtak és a tegnapból mába áthajló éjszakai mulatozás alkoholrészecskéi. A kettő összefüggött: az előző napra emlékezett. Akkor kiállítás-megnyitón voltak barátjával (és utána ezt ünnepelték: a kiállítás a barát műveiből nyílt meg, és aki megnyitotta, az Olivér volt), most pedig kicsit rosszul volt. De azért elmosolyodott. Mert eszébe jutott, hogyan cipelték a bőröndöket, hogyan utaztak, hogyan csatangoltak a városban és hogyan rakták fel a képeket: jóformán se szerszám, se drót nem volt. Aztán ahogy elmentek az egyik ismerőshöz, ahol beszélgetés közben bort ittak, és hogy két koccintás között a telefon is megcsendült - egy újabb cimbora kereste őket, aki vidékről érkezett, és aki nem találta otthon őket, csak az üzenetet és a telefonszámot, és aki így kénytelen volt beülni a Rózsafába barna sört inni. Zárórakor értek oda. Ismét egy mosoly. Ez annak szólt, hogy így - mivel a frissen érkezett vendéggel el kell menni előünnepelni, még két helyen jártak akkor éjszaka - kissé fáradtan kellett megírnia a megnyitóbeszédet, másnap, a Sajtóklubban. Még szerencse, hogy beszél a rutin, és a régi ismeretség is előny, meg az is, hogy a barát egy korábbi kiállítására pedig újságcikket írt: „Álomtöredékek ” nagy Z. festmény- és fotókiállítása nagy Z. (nagy Zopán) 1973-ban született Bozóton. Lírikus-filozofikus alkat, aki különböző műfajokkal, eszközökkel kísérletezik, hogy láthatatlan s látható világok között hidakat építsen... - olvashatjuk a meghívón. „Alomtöredékek” (hogy mindenki értse): kapcsok a belső terek, élménye, érzések és szemünk felfogóképessége között. nagy Z. nem hagyománykövető alkotóművész: nem fest tájképet (még a Körösről sem), nem fest csendéletet (még virágvázáról sem), vagy ha mégis, a kép már nem a látvány hű visszaadása, hanem egy belső énen átszűrt, szubjektív megjelenítés. És ez a fotókra is igaz: nem riportfotós: a nézőt expresszív hatások érik - a képeket nem megérteni, hanem megérezni kell... Ugyanez a stratégia szükséges írásainak befogadásához. Mert nagy Z. számára az irodalom művelése legalább annyira fontos, mint a képzőművészet. Versei antológiákban, budapesti és vidéki folyóiratokban (Polisz, Új Forrás stb.) és megyei lapokban jelentek meg. Több kötetnyi kézirata áll kiadásra vár12
