Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 9. szám - Calvus, Caius Licinus: Versek (Kovács András Ferenc műfordításai)
váratlanul, ha éjszakák tücsök-csöndjét széttörve hars kompániát, kigyúlt nőket, dryádokat meg lyd zenészeket csődít beléd, s ha légbe kurjogat jókedvében, örvendj te is, fogadd be úgy, kis házacskám, mikéntha én jönnék megint mulatságból. IV Calvusom, folyvást teli vagy, buzogsz szét, megfeszülsz, ágálsz, merevülsz, begörcsölsz, föl-fölugrálsz, feszt ki-be jársz, hevülsz, forrsz, hűlsz, ki-kitörsz... Tán Anteros hajszol ? Teli vagy te vággyal! Egyre vér tódul pirulás fejedbe, lelki nyugtod sincs, ha fölállsz, ha fekszel, újra bizserget, űz a tűz... Tertullia csak ha rádnéz: lángra gyűlsz, rezdülsz, szerelembe dermedsz. Hát bolond lettél, kicsi Calvus? Ülj helyt, adta kopaszkám! V Kismadár, zengj Quintilám kezében! Jaj, fakadj még keblei közt ma dalra: térj magadhoz már, elalélt kanárim, kérlel a gazdád! Csattogó csőrrel csicseregd el újból kedvesemnek, hogy szeretem! Ne lankadj: énekelj, lelkét kanyarítsd magasba százszor örömmel. Kovács András Ferenc műfordításai 11
