Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 9. szám - Oravecz Imre: Kor; Nyugtatás (versek)

Oravecz Imre

Kor

Majd megtudod te is, vetette oda egyszer utolsó éveiben apám, és fogalmam sem volt, mire gondol,

mert makkegészségesnek látszott.

Mióta elkezdtem takarékoskodni a mozdulatokkal, már sejtem.

Nyugtatás

Feszült vagy, folyton az órát nézed, összekevered a napokat, felcseréled a szótagokat, kiejted a kezedből a tárgyakat, összekuszálod a szálakat, mindent elrontasz,

ne idegeskedj, na kapkodj, ne siess, megvár, ki vár rád,

piszkoskörmű, pecsétgyűrűs, szőrös, nagy kezét hatalmas hasán nyugtatva, fogpiszkálóval a szájában szuszogva ül rettenetes ebédlőjében, és álmosságot, szundikálást színlel, de éber, szemmel tart,

mint a hálója rejtekéből leendő áldozatát figyelő pók.

1