Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Fried István: "Költőkirály" a/z anti-/modernitás antinómiái között
valami, mint mikor visszájáról nézünk egy flamand faliszőnyeget: igaz ugyan, hogy az alakok így is látszanak, de tele vannak olyan szálakkal, amelyek elhomályosítják őket, és korántsem oly tiszták, mint a szőnyeg felől... Mégsem akarom mondani, hogy az ilyen fordítás nem dicséretre méltó.” És talán a fordítás értelmezésként fölfogása sem térít el Cervantes-Thomas Mann gondolatmenetétől, annál kevésbé, minthogy a beszámoló-tanulmány-vitakritika lényegi pontján úgy kanyarodik el a beszélő mind a leírástól, mind az olvasott műre való közvetlen reflektálástól, hogy „fedélzet-közel”-ben és műközeiben marad, a racionalitás és az irracionalitás laposságát egyként elutasítva. Ami Mannt a mítoszregény formáinak alakítgatásával kapcsolatosan mélyen foglalkoztatja, a benne élő irracionalitás áthumanizálása, mítosz és humanitás „egyesítése”, a racionalitás és az irracionalitás csapdáinak elkerülése. „Hogy dolgozhassunk, a jövőt munkálhassuk, nem elég korszerűnek lennünk az ez idő szerinti mozgalom értelmében, aminek minden szamár részese, tele büszkén pöf- feszkedő megvetéssel a maradi liberalizmus iránt, aki valami másról is tud. Korunkat egész összetettségében és ellentmondásosságában kell magunkba fogadnunk, mert nem csupán egy, hanem sokféle dolog alakítja a jövőt.,, Miként Unamuno sem zárta le, éppen ellenkezőleg továbbnyitotta az értelmezéseket, akként Thomas Mann is - leginkább - a kevéssé megvilágított mozzanatokra vetített több fényt. A kérdésekre nincs, talán nem is érkezhet meg/elnyugtató felelet. Csejtei Dezső tanulmányának zárómondataival, nyitottságával egyetérthetünk: „A modernitás hajnalán Descartes azt írta, hogy a józan ész a legjobban elosztott az emberek között. Nemcsak az, tehetjük hozzá, hanem a nemes bolondság is. Kérdés, melyikkel visszük többre.” Felhasznált irodalom: Csejtei Dezső: Don Quijote, a búsképű, antimodern lovag. In: írások északról és délszakról. Veszprém 1999. 97-124. Thomas Mann: Hajóúton Don Quijotéval. In: Válogatott tanulmányok. Ford. Szabó Ede. Budapest 1956. 234-286. Ugyanő: Doktor Faustus. Ford. Szőllősy Klára. Budapest 1967. R. M. Flores: Sancho Pansa Through Three Hundred Seventy-five Years of Continuations, Imitations and Criticism, 1650-1980. Newark, Delaware 1982. Don Quijote. Forschung und Kritik. Hg. Helmut Hatzfeld. Darmstadt 1968. Martin Heidegger: Hölderlin és a költészet lényege. Ford. Redl Károly. In: Az egzisztencializmus. Szerk. Köpeczi Béla. Budapest 1965. 194. Jeleazar Meletyinszkij: A mítosz poétikája. Ford. Kovács Zoltán. Budapest 1985. Jochen Henningfeld: Mythos und Poesie. Interpretationen zu Schellings „Philosophie der Kunst” und „Philosophie der Mythologie”. Meisenheim am Glan 1973. (Schelling említett két tanulmányát a múlt századi kiadásban olvastam: Sämtliche Werke, Abt.2, Bd.l, Bd.2. Stuttgart 1856-1857.) 109
