Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Sándor Iván: Vekerdi-napló 2.
a saját eledelébe harap a legmohóbban. A Vekerdi-tanulmányok egyik „kiküzdött módszere” ugyanis a részletekben az egész keresése. Megfigyelhető ez a folyamatos munkálkodásban, amellyel szétszeded és újra összerakod Szűcs Jenőnek a három régióról szóló Bibó-ihlette tanulmányát. Jövünk tehát befelé a kecskeméti pályaudvarról. A kormány munkájáról beszélgetünk. Azt mondod, hogy fecseg csak a demokráciáról az, aki nem „egy testnek” tekinti a demokráciát, olyan entitásnak, amely mindenkié, s ennek minden államvezetési mozzanatban, minden struktúrában érvényesülnie kellene. Néhány napja a sok nézhetetlen TV-műsor között találtam egy végignézhe- tőt. Józan tudós résztvevői arról beszéltek, hogy a legújabb felmérések szerint - azok szerint is, teszem hozzá -, az agresszivitás, a hatalomtudat ijesztően növekszik, illetve ezzel egyenes arányban nő a szolidaritáshiány, az intolerancia, az antiszemitizmus, a cigánygyűlölet a tizennyolc-húszévesek korosztályában. Azok között tehát, akik a rendszerváltás idején tízévesek voltak, s a magatartásformákat már a parlamenti demokrácia esztendőiben szívták magukba. A kormányzási „imázs” és a fiatalokba bekódolódó életminták kapcsolatáról folytattuk a beszélgetést. *** A politikus agresszivitása persze a habitusából is adódik. Ezen túl mindenekelőtt a megoldhatatlan helyzetekkel való ütközései során erősödik fel. A megoldhatatlanságok korát éljük. A Föld destabilizálódásából adódó megoldhatatlanságokét. A pusztító helyi háborúkból és kisugárzásukból adódó megoldhatatlanságok idejét. A szűk körű gazdagság és az egyre szélesebb körű szegénység áthidalhatat- lanságának idejét. A személyiség roncsolódásának és a neurózisok, az agresszivitás terjedésének a korszakát. A megoldhatatlanságokkal való önámítás nélküli szembenézés volna-lehetne a szellem „maradék” feladata. Az, hogy próbálja „szétszedni” a hamis konstrukciókat. próbálja letépni a „népbarát” - a „polgárbarát”, - a „nemzetbarát”, - az európabarát maszkokat, és keresse a nyílt helyzetek következményeit. Próbálod „összerakni” az elmúlt évtized tapasztalatait arról, hogyan épülnek ma le a legfelsőbb politikai-állami vezetők meg a választópolgárok közötti kapcsolatok, azok a többlépcsős rendszerek, amelyek igazán még meg sem erősödhettek nálunk úgy, mint az évszázados demokráciákban, ahol a fokozatosan bővülő piaci keretekkel együtt kialakultak az érintkezések-értesülések oda- vissza hierarchiái a községházáktól a minisztériumokig, a parlamentig. Nem vált-e üres jelszóvá - kérdezed - Bibó István nagy eszméje arról, hogy a folyamatokat csak a demokrácia „alulról” érvényesülő kontrollja alatt és medrében lehet kibontakoztatni? 99
