Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Sándor Iván: Vekerdi-napló 2.
az, amit másképpen gondolsz. Amiben nem ismersz alkut, még akkor sem, ha akár a mesteredről van szó. Ismerjük azokat az elemzéseidet, amelyek végén az elismerő értelmezést így fejezed be: jelen recenzensnek különben minderről más a véleménye. *** Ugyanarról másképpen, ez Domokos Mátyás egyik tanulmánykötetének a címe. Sűrűn hivatkozol rá. Igen, többnyire ugyanarról beszélünk. Már akinek a szavára érdemes figyelni. A fontos, az izgalmas, a másképpen. Munka közben egyszercsak úgy érzem: ha nem találok a már megtalált, s talán nem is felesleges gondolatok mögött (esszében), helyzetek-sorsok mögött (regényben), olyant, amelyik mélyebbre vezet, tovább visz az ismeretlenben, akkor, még ha talán elfogadható is az, amit leírtam, az egész nem több elegáns kudarchalmaznál, ugyanis éppen az hiányzik belőle, amiért egyedül érdemes tollat fogni. A problémákat (sorsokat) másképpen kifejező szavak világítófényénél indulhat az ember tovább önmaga felé, (egy megválaszolatlan kérdés felé). így vagyok a „másképpen-szövegeid” inspirációival. Sétálunk a kecskeméti pályaudvarról a Cifrapalota felé. Azt mondod, a Forrás jubileumi számában éppen egymás mellé szerkesztett írásainkról: ugyanarról másképpen. Az esszém alcíme: Egy gondolat a történeti hagyomány és az epikai hagyomány kapcsolatáról. A tanulmányod címe: Következik valami a történelembőU Idézet az esszéből: „Tanulságos lehetett volna a magyar regény számára követni azt, ahogy például Bibó szétszedte és újból összerakta a magyar társadalomfejlődésről szóló tudományos teljesítmények megkövesedett tradícióit... A magyar történeti hagyomány és az epikai hagyomány kapcsolatának kidolgozását azért is tartom elengedhetetlennek - vajon lesz-e erőm-kedvem részt venni még ebben az alapozó munkában? -, mert e nélkül nem érthető meg például Bibó a zsákutcás fejlődésről szóló felismeréseinek kontinuitása az ezredvég, - közelebbről a rendszerváltás utáni - magyar társadalomfejlődésben, illetve ennek a hagyománnyá érett folyamatosságnak a kapcsolata a magyar epika huszadik századi zsákutcás fejlődésével, valamint ennek teljesen más körülmények, más epikai poétikák és esztétikai értékrendek között is érvényben maradása a századvég utolsó évtizedeiben...” Idézet a tanulmányodból: ”... amint Szűcs Jenő elemzéseiből kiderül, a második meglehet csatatérinél is végzetesebb Mohács, ez a makacsul túlélő rendi politikai test volt, ami váltig akadályozta, hogy az ország egésze, mindenki, a megmaradt országban élvezhesse az integráció előnyeit. A helyi Mindenkibbek persze élvezték, lettek légyen aulikusak, vagy rebellisek, a csonka politikai testek jellegzetessége az előnyök monopolizálása. A még nagyobb baj azonban az, hogy többnyire jellegzetességük az adott helyzetből következő feladatok fel- nem-ismerése, és fel-nem-vállalása is...” Vagyis: ugyanarról másképpen. De hozok példát arról is, hogy: másról ugyanúgy. 1990-ben írtad: „... a szerző gyűjteményes kötetét ismertető recenzensnek föl kell figyelnie arra is, hogy A vizsgálat irataiban kiküzdött módszer, milyen erősen meg fogja határozni a későbbi esszéket...” A részletekben az „egész” kereséséről írsz a továbbiakban. Ehhez azt teszem hozzá, hogy a szellem mindig 98
