Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 7-8. szám - Herczeg János - Staar Gyula: Európa és Cserhátszentiván (Beszélgetés Vekerdi Lászlóval)

A hetvenöt éves Vekerdi László köszöntése Herczeg János - Staar Gyula Európa és Cserhátszentiván Beszélgetés Vekerdi Lászlóval C sak hosszú rábeszélésre állt kötélnek. Mészáros Kataliné az érdem, aki a fe­jébe vette, hogy a Magyar Televízióban portréfilmet készít egykori tanáráról, akitől oly sok emlékezetes előadást hallgathatott az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Vekerdi László, miután nem térhetett ki a szelíd terror elől, két feltételt szabott: ma­gáról nem akar beszélni, és mi legyünk a kérdezői. (Hála istennek maradéktalanul csak a második kikötése teljesült.) Két forgatási napon beszélgettünk. Először a múlt év tavaszán a Természet Világa szerkesztőségében késő nyáron pedig külső helyszínen. Somlón szerettünk volna dis- kurálni, ahol Lacinak kis kertje van. Ettől mereven elzárkózott: „Túl személyes, nagyképűség lenne!” Egy kis Cserhát-völgyi palócfalu, Cserhátszentiván mozdította el közös ügyünket a holtpontról. Fenntartások nélkül elfogadtuk helyszínnek. A forgatási nap előtt kitartóan és vigasztalanul zuhogott az eső. Július 28-án reg­gel azonban ragyogó napsütésre ébredtünk. Mintha ez az eldugott szegény kis fa­lucska, a táj is ünneplőben akarta volna köszönteni Vekerdi Lászlót. Mindez szem­mel láthatóan rá is nagy hatással volt. A cserháti beszélgetés alapján készült az itt megjelenő interjú, a budapesti felvétel egyes részeinek felhasználásával pedig az Új Forrásban közreadott írás.- Orvosdiplomád van, de az erre utaló rövid jelzést gondosan eltüntetted neved elől. Egyszerű könyvtárosnak tartod magad, s még azt is sikerült elintézned, hogy személyi igazolványodban a szakképzettségedre utaló sorba egy rövid szócska kerüljön: nincs. Miért tetted ezt? Valamikor, valakik, valamivel ennyire megbántottak ?- Nem nekem kellett elintéznem. A rendőrségen elkérték a személyi igazolványo­mat, amelybe az volt beírva, hogy klinikai adjunktus. A rendőr megkérdezte: maga orvos volt? Mondom, igen. Adjunktus? Igen. Aztán most könyvtáros lett? Igen. Ez már sok volt neki: Na, apukám, ne csináljon itt rendőrviccet, ne nézzen engem hü­lyének! Ha valaki egyszer orvos volt, az nem megy el könyvtárosnak. Magyarázko­dásra nem volt idő, meg nem is akartam, így aztán gyorsan beírta, hogy szakképzett­sége nincs.- Két évtizede, a Magyar Rádióban meginduló Véges végtelen esszésorozatod tervé­ben azt írtad, szeretnéd elemezni, miként született meg az európai műveltség.- Akkor, abban az elzártságban Európát leginkább könyvekből ismertem. Kijutni alig lehetett, a francia és az angol tudománytörténészek könyveiben pedig Európa 88

Next

/
Thumbnails
Contents