Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 7-8. szám - Herczeg János - Staar Gyula: Európa és Cserhátszentiván (Beszélgetés Vekerdi Lászlóval)

meseszerűnek látszott, a legszebb arcát mutatta. Ma már másként látom ezt is. Vegyes érzésekkel viseltetek Európa iránt. Európa s benne Magyarország ma egyre inkább Baka István gyönyörű versét, az „Üzenet Új-Huligániából”-t juttatja eszembe. Annak is az utolsó két sorát:

„országnak ország még hazának árnyék, itt rég nem halni itt túlélni kell".

Az első sorok is döbbenetesen igazak:

„Itt minden egy hetes a forradalmak és a szerelmek is eldobható papírzsebkendő ez az ország beléfújják szerencsésebb hatalmak a finnyás Európa minden mocskát s lucsok az is mi még eladható ”

Ma ez jut az eszembe Európáról.- Nem vagy mindig ilyen hangulatban, ha Európáról van szó!- Ez nem hangulat kérdése. Baka István nemcsak szívbemarkolóan, hanem pontosan is fogalmaz. Az igazságot mindig a költő mondja ki, a tudós csak néha, véletlenül. Ez nem az az Európa, ami húsz évvel ezelőtt volt. Akkor nagyon összeszedte magát. A hidegháborúból, a szembenállásból következően önvédelmi helyzetbe kényszerült, így kénytelen volt a lehető legjobb oldalát mutatni felénk. Ma a gazdag, finnyás Európa belénk fújja minden mocskát. All ez többé-kevésbé a multinacionális vállalatokra, áll arra a szellemi mocsokra, ami reklámokon, filmeken, könyveken keresztül ömlik ránk. Vannak persze kivételek, de ezek a szerencsés véletlenek és gyakran becsapások. Nagy késéssel kiadunk 15-20 évvel ezelőtti remek könyveket is, és azok a húsz évvel ezelőtti Európát közvetítik hozzánk, a jobbikat. Persze jó, hogy kiadják azokat, így azért van mit kiszűrnünk a lucsokból.- Mindnyájunkat bosszant, amikor azt szajkózzák, hogy Magyarországnak igyekeznie kell felzárkózni Európához. Ugyanakkor mit kellene tennünk ?- Könnyű büszkén azt mondani, hogy nem kell nekünk Európához csatlakoznunk, mert mindig is ott voltunk. Azért, ha az emher hazajön mondjuk Olaszországból, azonnal látja, hogy mi nem ott vagyunk, ahol ők. Ezt nyugodtan beismerhetjük, hiszen ez a táj, ez a harangszó, ez a vidék a benne élő emberekkel semmivel sem alacsonyabbrendű az itáliainál. Mégis, valami más. Mindez persze nem azt jelenti, hogy nekünk valamiféle titokzatos identitástudatot kellene magunkba felépíteni és ápolgatni.

Németh László már 25-30 évvel ezelőtt megírta, hogy ha ma európaiak akarunk lenni - nem a hülye felzárkózni szót használta -, akkor ne a mai Európát utánozzuk, hanem a 10-15 évvel ezutánit. Látnunk kell azokat a trendeket, amelyek Európa jobbik felét jellemzik, függetlenül attól, hogy felzárkózni akarunk-e vagy sem. Rezonál- nunk kell a világ hangjaira. A rezonancia az felfogást, de egyszersmind önrezgést, belső átélést is jelent. Ügy kellene élnünk, olyan természetességgel, amilyen természetességgel ez a déli harangszó most megszólalt, és itt lebeg e kedves táj felett, itt szól nekünk, Cserhátszentivánon.- Amikor a Véges végtelen beszélgetésekben az európai városok kialakulásának szakaszait mutattad be, a rádió technikusai azt hitték, mai újságcikkekből kivágott részleteket olvasunk fel. A tudománytörténészek ugyanis a régi városok polgári létének ugyanazon problémáit fogalmazzák meg, amelyekkel ma is szembetaláljuk magunkat.

89