Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 7-8. szám - Csató Károly: Egy utolsó szociográfia felé

elszántság és lelkierő híján már nem is akarja büntetni azokat, akik hivatásszerűen becsapják és kijátsszák Themiszt, a törvények őrét;

s azokat sem, akik ellopják a jogot Dikétől, az igazság istennőjétől, aki nevének köznévi szóalakja jelentéskörében - dikhé - a digitál-idiotizmus kongásában sem az igazság elvont eszméjeként, sem ítéletként, sem büntetés ként, sem bosszúként, sem szobásként, sem a biztos, kitaposott, járható ösvényként nem jelentheti azt a jelentését, amelynek megértésétől megtisztul a levegő, megáll az elsivatagosodás, kinőnek a tarra vágott és a felperzselt erdők, befoltozódik az ózonlyuk, megszelídül az el Nino, nem olvadnak el a sarki jégmezők...

mert itt, a történelem végének hitt liberális demokrácia végidején bukniuk kell az önmagukat totalizáló másságoktól elkülönböző másoknak - a priori: az elmében - a posteriori: a lélekben és a társadalmi gyakorlatban egyaránt;

mert az értelmezés feletti értelmezés liberális demokráciájáról, komputer-kommunizmusáról azért szó sincs a Komputopiába vezető információs világsztrádán, de azok mentén sem;

s Themisz egy egésznek hitt félvilág intolerancia-pecsétjével a homlokán, szinté- tikusan előállított drogok mámorában dobálja magát a virtuális világdiszkóban a techno-zene homloklebeny-metsző vibrálásaira;

hogy digitált véglényként örökre felszívódjon a digitálisan gerjesztett tompa pufo- gások űrbéli ürességében;

Diké pedig az információs világsztráda pihenőparkolóiban árulja magát az Észak- Dél pólusú duális újrabszolgaság profitvezérelt-automobilizált tömegeinek;

és beteljesedvén minden egy új képiség mítoszában, ő maga szörnyeket támaszt utódul ahhoz a minimális intencionális reprezentációhoz, amire majd egy új digitalizmus sokszorozza magát tisztán megjelenő nem-tárgyként, virtuális világként, ego és cogito kvázi-megfeleléseként tündökölve;

hát a lélek, a lét és a gondolat a filozófia örök magányának üzenetével tolul egy utolsó szociográfia felé, amelynek fehér semmijéhez közelítve

e piktográfiája majd áttűnik...

IRODALOM

Yoneji Masuda Az információs társadalom mint posztindusztriális társadalom (fordította: Hámori Ferenc), OMIKK, Bp. 1988.

Hans Robert Jauss: Recepcióelmélet - esztétikai tapasztalat - irodalmi hermeneutika, Osiris, Bp. 1997.

Jacques Derrida: Disszemináció (Szerk.: Boros István) Dianoia - Jelenkor Kiadó, Pécs, 1998.

Kognitiv tudomány (Szerk.: Pléh Csaba) Osiris - Láthatatlan Kollégium, Bp. 1996., s e témában még: Kollár József- Egy intelligens nagynéni villával eszik ? (Hume és a klasszikus kognitivizmus), Magyar Filozófiai Szemle, 1998/1-3. sz.

Filozófiai hermeneutika, (A Filozófiai Figyelő Kiskönyvtára - Szerk.: Munkácsy Gyula) Filozófiakutatók Továbbképző és Információs Központja, Bp. 1990.

87