Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Szántó R. Tibor: A tudás körül
kollégiumok nem kevésbé láthatatlan - ám többnyire annál jobban hallható - csatornáin szélvész gyorsasággal terjed, s most minden valamirevaló kutató az Aleut- szigetektől Zimbabwéig arra ébred és alszik el, hogy bárcsak őt is felkérnék szakértőnek e páratlan lelet vizsgálatához. S így is történik. Hiszen egy ilyen jelentőségű lelet nem lehet egyetlen szerencsés nemzet tudósainak belügye! A legszélesebb nemzetközi összefogásra van tehát szükség, hogy a legapróbb részlet se kerülhesse el a Tudomány figyelmét, egyetlen adat se mehessen veszendőbe. S a kis egyetem - mely természetesen rögtön jó pár hellyel előbbre lépett a kiemelkedő (=ismert) kutatási központok rangsorában, s így egyszeriben maga is jóval kiemelkedőbb lett - sorra fogadja a nevesebbnél nevesebb szakértőket. Hiszen egy ilyen hullán annyi szakérteni való akad! A szakértők pedig egymást érik az egyetem helyiséggondjai ellenére azonnal és kizárólagosan erre a célra felszabadított termeiben. Mert mindig kiderül valami új, felmerül egy-egy új szempont, egy új lehetőség, s akkor jön az új szakértő. Először is egy ruhaszakértőre van szükség, hiszen a hulla teljesen fel van öltözve. Igen ám, de a ruhája zömmel bőrből van, borszakértő is kell tehát. A bőr viszont nem bőrrel van varrva, valami fonal- vagy zsinegszakértő is kellene. No és a kötél a nyakán? Az semmi?! Ide azzal a kötélszakértővel, hadd tudjuk meg, hogyan és miből készült ez a kötél! Az ám, de ott van rajta a csomó! Van egy kiváló csomószakértő, a Nemzetközi Hidrofóbiai Intézetben dolgozik, mert olyan ritkán akad csomószakérteni való munka, nosza, jöjjön gyorsan! S most, hogy már tudjuk, hogy milyen kivételesen elmésen és hatásosan volt csomózva az a kötél - mely technika egyébként minden kétséget kizáróan Felsőalsó-hegységbeli kapcsolatokra utal, ami viszont elképzelhetetlen lett volna valami, a kor általános színvonalánál jóval fejlettebb közlekedési mód használata nélkül (ámbár az is lehet, hogy a csomót valami akasztótanonc készítette, s rontotta véletlenül ilyen zseniálisan el) -, szóval a közlekedés szakértővel most már úgyis jöhet az akasztásszakértő, a fulladásszakértő, sőt, a sebszakértő is, hiszen a kötél sebet is hagyott. No és a test többi része? Az smafu? A kéz, mindenekelőtt! Hiszen ez az ember dolgozott! Mit dolgozott? Hogyan? Mivel? Fizikai munkát végzett, nehéz fizikai munkát, a kezei kétségkívül erről árulkodnak, mondja a kézszakértő. De azért hívjuk meg a körömpiszok szakértőt is, ő pedig az éghajlatszakértő bevonását javasolja, de már a fogszakértő is itt van, aki viszont a bélsárszakértőtől remél további információkat a hulla valamikori táplálkozására vonatkozóan. Uraim, ez a hulla evett! Itt valami rosszul megemésztett gabonaőrlemény maradványokat vélek felfedezni, jöjjön hát a magszakértő, s egy sütésszakértő is elkelne, mert itt-ott mintha szenesedettek lennének a félig őrölt szemek, hát hogy a fenébe sütötték azt a lepényt, vagy mit! És a szakértők jönnek, jönnek, jönnek. Az ám, de van itt egy kis bibi. A hulla - melyet a tőzegmocsár ily páratlan épségben hosszú évszázadokig megőrzött -, fittyet hányva a mindenre kiterjedő és rendkívül alapos vizsgálatok érthetően jelentős időigényére, bomlani kezd. Uraim, itt valami bűzlik! Azonnali megoldásra van szükség! A hűtésszakértőért szalajtanak, megy a futár, a telex, a fax; hűteni kell a pacákot, mert még fogja magát, és teljesen hasznavehetetlenné bomlik, mielőtt a vizsgálatok javát elvégeznénk rajta! A hűtésszakértő pedig, a Hazai Hűtőgépgyár abszolút önzetlen és nemes lelkű, ámde annál hathatósabb eszmei és anyagi támogatásának birtokában (micsoda káprázatos reklám, a konkurencia megpukkadhat mérgében!) kiterveli a masinát, melyet gyorsan meg is építenek, hogy a hulla legalább az igazán ritka és nem túl hosszú vizsgálatközi szüneteket itt tölthesse. Egy kis hűs nyugalomban. Annyi évszázad után ismét. Igaz, sorsa megpecsételődött, végzetét immár nem kerülheti el. Nincs az a hűtőszekrény, ahol kihúzhatná még pár száz évig. Hát nem volna jobb ott, a mocsár mélyén, örökre? De. Talán jobb volna. De a szakértők nem eresztik. Ez a nagy szakértőség persze már „csak” az eredmény. A következmény. Az alap, az ok: a magyarázatigény. A mindent szétszedni, szétboncolni, megnézni elölről, hátulról, 67
