Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 7-8. szám - Tornai József: Kineveti a napot; És még jobban fáj..., Szilágyi Domokos táltos-feje (versek)

Tornai József

Kineveti a napot

Ó hát nem tudod, ki az isten, a szellem, ha azt hiszed, bárki, bármi fölérhet a százezerszer meg ezerszer szentséges Mindenen- és innenen-túl valóhoz!

Kineveti a csillagképeket:

gyönyörűbb fogú náluk,

kineveti a galaxisokat:

bozontosabb förgetegű náluk,

kineveti az óriás bálnákat:

atomrobbanásnál fényesebb szörnyeteg náluk,

kineveti a hegyeket:

mennyekkel magasabbra nyúlik náluk,

kineveti a sasokat,

felhő-szárnyakkal gyorsabban suhan náluk,

kineveti a tücsköket,

ős-dallamosabban muzsikál náluk,

kineveti a leveleket-lombokat:

titkosabban hajladozik náluk,

kineveti a virágokat:

vérmesebb pompában tobzódik náluk,

kineveti az angyalokat, szenteket, gandharvákat:

élőbb, tanítóbb és tisztább náluk,

kineveti a Krishnákat, Krisztusokat,

Zarathusztrákat, Buddhákat,:

terebélyesebb világ-fólforgató náluk,

kineveti az emberek hadvezéreit, tudósait, mérnökeit,

bölcselőit, költőit, zeneszerzőit:

misztikusabb kézzel szövi műveit náluk,

kineveti a napot, mert ő éjjel-nappal

ragyog a zsigereidben,

kineveti a holdat, mert ő a te képzeleted, álmod életedben és halálodban, kineveti szerelmes lobogásaidat,

mert ő feneketlenebb tűzhányó-kráterekkel szeret, mint te,

kineveti az utána való vágyakozásodat,

mert ő száz alakban és lényben sóvárog utánad.