Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 6. szám - Kovács Sándor Iván: „A fácskák oskolája” (Mátyási József és a „Kecskemét-mitológia”)

Pártfogói választottam nyárfa, de kanadai,

Hogy Európácskámban is látsszon amerikai,

Mert ma már (új magyar néven) uracshoz illene,

Hogy udvarán és kertjében honi legyen mindene;

S hazaival, külföldivel lévén egyenlő bajom,

Lehetek nagynál kissebben, felsőbbnél alsóbb majom.

Mód van, mert ahány Újerdő, mind megannyi Kanada,

Az ígéret pedig egész, s tán nem polyva, garmada.

Oly cseresznyeoltvánnyal is biztatnak, mely ha való,

Hercegi nevendékfácskák oskolájába való,

S termőnek mondják mágnásnyi gyümölcsöket, azonban Félő, hogy elbogyósodik szűkebb uradalomban.

Keresztényi személyemnek s birtokomnak pompája Lesz még egy Krisztus tövises koronájának fája,

Mely hitsorsi ajánlás, földmérő Kun Istváné,

S helyének majdani neve leend: Kis Gecsemáné.

Szomszéd eperfáját adandván kettős hasznot hajt vele,

Termése majd tyúkot táplál, selyemhernyót levele;

Többnek kínálatjaiból magas jegenyék nőnek

Ház háta megett, fedelét széltől, tűztől mentőnek.

Földaljai fát is hátán örömmel tenyésztetnék,

Ha Columb Újvilágából tövére szert tehetnék:

Hadd nyernők a kecskeméti negyednapos hidegnek Olcsóbb szerét, bővültével helybentermő kéregnek.

Kecskeméten a Viskói uradalom 546 sorához képest a jóval rövidebb terjedelmű korábbi változat ismert: 1904-1905 fordulóján publikálta egy ismeretlen (talán a szerkesztő?) a Kecskemét című lapban. (Az akadémiai irodalomtörténeti bibliográfiából ez az adat sajnálatosan hiányzik.) Mátyási kurtább „viskói” verse ezek szerint századunk eleje óta tekinthető a kertész-szőlész „kecskeméti tudat” alkotóelemének. De hát ebből a rövidebb változatból éppen a tölgyfatőke-laudáció és a faültető részek hiányoznak! Hogy Mátyási többek között éppen ezzel bővítette A Viskói uradalom, vagyis a házam Kecskeméten 1830-ban bevégzett teljesebb formáját, ez arra mutat, milyen erős volt már a XIX. század elején ez a kecskeméti kertészkedő eszme.

Feltehető, hogy a Viskói uradalom teljes változatának voltak kéziratos másolatai Kecskeméten és környékén, s ezek révén Mátyási szélesebb körben is kifejezőjévé lett a „hercegi nevendékfácska-iskola” és a „földmérő Kun István” gesztusaitól a Mathi- ász János fellépéséig oly diadalmas folyamatnak.

Mindez messzibb hagyomány utóéletébe is beletartozik: Magyarország, a magyar föld irodalmi bőségtoposzaival ugyancsak összefügg. Amit a „tejjel-mézzel folyó Kánaán” középkori énekeseitől Kölcsey Himnusz-óig magyar költők a „bőség”-bői lantjukra vettek, azt gazdagítja tovább Mátyási Kecskemét tölgyerdőket zúgató, gyümölcsfaültetvényeket nevelő áldott földjének dicséretével. *

* Ő értelmezte és adta ki A viskói uradalom teljes változatát az Irodalomismeretben (1998/2-3); lásd ugyanott a kecskeméti Mátyási-konferencián elhangzott előadásokat (Benkei Kovács Balázs, Jánosi Rita, Kulin Borbála, Orosz Andrea).

86