Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 6. szám - Balla D. Károly: Négy kísérlet a megújulásra (Kárpátaljai elsőkötetesek)

vennünk bizonyos avantgárdos beütéseket is: kísérletező hajlamot, nyelvroncsolást, képversekre emlékeztető tipográfiai megoldásokat, illetve egy tipikusan avantgárd „akciót”, amely Kárpátaljai mondat címen szalagként fut végig a kötet lapjainak tetején.

Lengyel pontosan arra vállalkozik, amire egy ilyen költészettel vállalkozhat: fintorokat, fricskákat, gégékét halmoz egymásra, révükön igyekszik különböző élethelyzetek komikumát bemutatni. Kitűnően ért a „komoly dolgok” leleplezéséhez, visszásságuk bemutatásához. Érzéke van a fekete humorhoz, szereti a torz, groteszk képeket, és nincs számára szent téma, kíméletlenül karikíroz és parodizál nevetségessé bármilyen fétist és tabut:

anyám nyelve nyelvem anyja anyanyelvem anyja anyám nyelve anyja nagyanyám

ki st(p)richelni küldted az utcára azt a kis kurva szót

(Kárpátaljáról így globalice részemről első ízben)

Itt (sem) nyugszik Lengyel Tamás (1971-) fél fogadás 0-tól 24-ig

Rögtön jövök

addig bátran feküdj itt végig (Morbid)

Nosza, Uram, mutasd meg jóságod mutasd meg túlvilági rangod nevelj hollót, s ha csőre immár éles ne takard el védtelen szemem hadd tudjam meg végre mik ezek a hangok mély tisztelettel szolgád: Everymen.

(Jóga)

légy önmagad hisz Sartre ágyán fekszünk szerelmünk reggelre elrohad (Sartre ágya)

mint egy toroklövés utáni csend, nem fáj, nem éget készakarva, mégis nyomaszt, mégis olyan, mintha a halál a telkembe szarna.

(kiállítás)

Talán nem tévedünk nagyot, ha úgy véljük, ez a stílus, a „költői burleszk” és a szándékos ordináréság váltogatása-elegyítése alkalmatlan áttételesebb összefüggé77