Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 6. szám - Balla D. Károly: Négy kísérlet a megújulásra (Kárpátaljai elsőkötetesek)

Miközben tobzódik a szexualitásban és meg-meghökkent „szentségtelenségével” (már megint maszturbál az Isten; a polcról egyenesen a farkamra esett a Biblia; fagylaltgombócokból mintázni faszt szűz lányoknak stbj, aközben mégis el-elérzékenyül:

A mozdulat ugyanaz mindig.

Fogom a tollat, mint ujjadat.

Mintha remegne a kezem a melleden - írom a szavakat.

Nem bírom befejezni.

Várok, amíg felöltözöl.

És elindulsz utadon.

(Befejezetlen vers)

Valentin-napkor a patkányoknak adok valami lopott szépet.

(Lopott elégia)

A Duna szagát,

akár illatodat,

most már nekik hagyom.- Lesz még másik alkalom.

(Mariénak)

Álljunk ki, kedves, kéz a kézben, pucéran az utcasarokra, s ne hagyjuk magunkat másodszor is kiűzetni

a Paradicsomból.

(Állj ki az utcasarokra!)

Saját kiábrándultságától meghatódva filozófiai mélységekbe ritkán tud leereszkedni, ám pontos megfigyelései, képi látásmódja, meg-meghökkentő őszintesége, verseinek egységes stílusa és magas hangulati értéke méltán tette kötetét - főleg a fiatalok, a diákifjúság körében - népszerűvé. Egyszersmind hozzájárult ahhoz a modernizációs, megújító folyamathoz, amelyen minden bizonnyal át kellett esnie régiónk irodalmának.

(Könyve publikálása óta Pócs költőként csupán néhány folyóirat-publikációval jelentkezett; ezekben - egyelőre - nem sok jelét látni a továbbfejlődésnek, az alkotói elmélyülésnek; úgy tűnik, már „mindent megírt”, ami életérzéséből, világlátásból alkalmas volt arra, hogy poézissé szublimálja.)

*

Jobb híján alighanem posztmodernnek kell neveznünk Lengyel Tamás költészetét is, azonnal leszögezve hogy esetében az ezen gyűjtőfogalomra jellemző jegyek közül nem annyira a tartalmiakat, hanem inkább a formaiakat, stílusbélieket kell kiemelnünk: a nyelvi leleményességet, a szójátékot, poénokra épülő humort és iróniát, a kicsavart idézeteket, a ,jópofaságot”. Ugyanakkor 1998-as első kötetében4 észre kell

76