Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Bohár András: Ami hiányzik az egészből (Balla D. Károly költészetéről)
kirúgja már alólam a bősz idő az ős talajt - torkomba tép, megfojt a horizont. (Bekerítve) Hogy a horizontot miképp lehet más látószögből szemlélni, tágítani, távolodni tőle avagy közelebb lépni, azt annak az alkotói karakterváltásnak a fényében is szükséges szemlélnünk, amelynek látható jeleit mutatja a Gyorsfényképezés vakuval sorozata. A mindennapi kéznyújtások sutasága, a hasztalan erőtlen és gyáva mozdulatok, a semmi-mítoszok ismétlődései s az életviláglenyomatok gyorsfényképei együttesen érzékeltetik a pillanatnyi refelexivitások sérülékenységét, a téves optika megválasztásának bekövetkeztét. Ugyanennek a beállítódásnak aforisztikus tömörségű változatai a Tövisek - rózsa nélkül sorozata (Karóra: időbilincs), ahol az ironikus és groteszk elemek jelenléte a távolságtartás és mértékkeresés lehetőségeit hozzák közeibe. A művészeti-történeti reflexivitás önironikus változataként vehetjük számba a Michelangelo poémáját: Dávidom idomjain: ömlesztett esztétika. Mózesem. eseménye nyegle leleménynek. Medici-dícséretem: temérdek érdek. Sixstus-tusám Második Gyulával rávall alkuimra Piétám: antikrisztusok támadópontja. Természetszerűleg ehhez kapcsolódnak a modernizmus lehetőségeit újragondolói és a saját alkotói habitussal szembesítő munkák (Akrosztichonok Tristan Tzara nevére, Minőségileg). A műalkotáshoz státuszához, létéhez kapcsolódó kérdések ( a semmi mindig több a valaminél) egyben előlegezik a játék mindenkor feltalálható nyelviségét és a kultúrához való viszony lehetséges kötődéseit. Az Öt vers a játékpolcról nyelvi-játékaiban pontosan a patetikus hangütés visszájára fordított, ám mégis használható variációit olvashatjuk. Más szemléleti dimenzióba helyezi Balia D. a mindennapok világát, a döntő sorskérdések megítélését és megítélhetőségét. Megmutatja a nyelvi-kulturális kötődésekben rejlő lehetőségeket, s kísérletet tesz azok újraformálására: Küzdés és bízva bízás: emberedj. Az ég nem süllyed a fákig. Bagoly mondja nagy fejűnek: veréb. Sok jó hely egy kis emberben is elfér. Érdek az, ami szépség nélkül tetszik. Vesztő kockajátékos mondta: a vetés el van kockázva. Pénz ugat, beszéd kutyul. Az nevet a legjobban, aki tudja, mikor van vége. (a poétikai szemléletváltás dimenziói: Árokszélen) Balia D. Károly lírájában, esszéiben mint láthattuk az a kulturális-művészeti folyamat is nyomon követhető amely 70
