Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Gajdó Tamás: Szent Margit nyúlja és A Sánta Ördög (Krúdy Gyula elfeledett írása)
meglátogatták. Többet talán nem is kell mondani a másvilágias hölgyről, hogy Vércse őrjöngő szenvedélyét érthetővé magyarázzuk. Az elzüllött fiatalember célja nyilvánvaló volt azok előtt, aki az Óbudai és Újlaki Figyelő tárcarovatában a verseket olvasták. Szöktetni akarta a kisasszonyt: „a boldogság hajóján”, amely hajó alatt bizonyosan nem az Ipolyság nevű vontatógőzöst gondolta, mert az igen kormos volt. Majd szimatoló farkasként kullogott a kertiház körül, amelyben e hölgy lakott. A kápolna falára mindenféle üzeneteket írt az elhagyott Duna-parton, amelyeket a kertészlegények letöröltek. Mondják, hogy orgonát lopott az üvegházból, és megvéste Szent János fáit mindenféle betűkkel. Egyszóval nem választotta évszázadok óta kipróbált útját a szent házasságra vezető ismerkedésnek: nem lépett be véletlenül a trafikba, amikor a kisasszony bélyeget vásárolt; nem színlelt rosszullétet, kolerát, görcsöt vagy nyavalyatörést, amidőn a hölgy elhaladt mellette a kertben, hogy segítségét kierőszakolja; nem csinált éjnek idején tűzilármát, hogy behatolhasson a hölgy lakásába, megmentésére. A neveletlenség, az erőszakoskodás volt Vércse kenyere, és az egyedülálló kisasszonyt mindenki mélyen sajnálta, de az embereknek más dolguk volt: faültetés, ve- teményezés ideje volt; ki kellett szegezni a táblákat, amelyek a látogatóknak mutatják az utat a kolostor romjaihoz - holott évek óta nem látott senki olyan látogatókat kora tavasszal, akik más tavaszokon is ne jártak volna erre. Különösen az érettebb pesti hölgyek babonásak. Új jegyeseiket mindig Szent Margithoz" viszik esküdni. Pedig tudhatnák... De mi maradjunk Vércsénél, akit a tavasz végképpen megbolondított. Falusi cigányokat fogdosott a gőzhajóállomás környékén, akik hajlított vonóikkal összesen három nótát tudtak, és a cigányokat a kisasszony ablaka alá állította. Sírt, sírdogált a falusi nóta a kerti ház körül; Darabcsik, a hajós, csónakjáról belepottyant a Dunába, mert azt hitte, lakodalom van a közelben; az öregebb vízmérők a forrás környékén kicsapták a bajszukat, mint abban az időben, mikor vőlegények voltak. Majd azt tette Vércse, hogy a zene végeztével kincsásáshoz állította be a cigányokat, naphosszat turkáltak a kolostor romjai között, egyik beleesett a gödörbe, és torkaszakadtából ordított... A jószívű kisasszony az ordításra előjött a romok közül. S ekkor megrohanta őt Vércse. Lehetséges, hogy másként végződött volna a várva várt találkozás, ha Vércse az előző éjszakát nem a városi kocsmában tölti. Ám Vércse megfeledkezett a köteles óvatosságról, eltért mindazon férfias szabályoktól, amelyek a hímnemű lényeket a nőneműek előtti viselkedésre nevelik. Gyönge báb volt Vércse. Minden életerejét fölemésztette a hiábavaló szerelem. Cserben hagyta régi betyársága. A váratlanul megjelenő kisasszonyt Margit királylánynak"' szólongatta, térdre vetette magát előtte, és sírva, zokogva csókolgatta a földet, ahová a hölgy lépett lábával, amely lábnál pedig már kisebbek is taposták a romfalak avarját. Még csak azt sem tudta megmondani Vércse, hogy mit akar tulajdonképpen, amikor az öreg nyúl, aki tavaszonkint e tájon legelész, észrevette Vércse legyengül, férfí- atlan magaviseletét. Lejött a domboldalról, és első lábával néhányszor arcul ütötte Vércsét. Igen, így tett a nyúl, aki valaha maga is szerelmes volt. A kisasszony pedig nevetve távozott. ** *** ** A Szigeti Sétákban „Szent Margithoz” helyett a „romokhoz” szerepel. *** A Szigeti Sétákban Margit királylány helyett X.Y. királylány olvasható. 67
