Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Cs. Gyímesi Éva: Késői modernitás (Kisebbségek a globalizáció sodrában)
napról a másikra azzá válhatnak. Elég egyetlen számítógép, amelyhez a fogékony gyermek hozzáférhet, s máris elragadhatja az általa kínált és általunk ellenőrizhetetlen szabadság tágassága, amelyben viszont — értéktudatának kialakulatlansága miatt — még nem tudja megválogatni, mi lényeges és mi lényegtelen, milyen tudás az, aminek hasznát veheti. És nem mindegy, hogy a hasznosítható információt és tudást követve elmegy innen, vagy — reményeink szerint, aggodalmainkat végül is megcáfolva — a mi világunkban, a mi régiónkban, a mi közösségünkben teszi közkinccsé mindannyiunk számára. A számítógép a mai tizenévesek számára olyan okos partner, amelynek kedvéért megtanul angolul, mieló'tt még románul, vagy akár anyanyelvűnkön a teljes nyelvi repertoárban ki tudná fejezni magát. Teljes nyelvi repertoáron értem a személyiségnek azt a kompetenciáját, hogy a társadalmi élet és értékvilág minden területén és minden szerepének megfelelően képes az anyanyelvű önkifejezésre és aktív kommunikációra. Minden tantárgy esetében, például az irodalomtanításban is számolnunk kell azzal a civilizációs szakadékkal, amely, ha nem figyelünk fel idejekorán, bekövetkezhet a kiöregedett tanártársadalom és a milleniumi nemzedék között. Be kell látnunk, hogy a multimedialitás korszakában az irodalom (és minden humán tárgy) könnyen leértékelődhet, különösen, ha tanítása arra szorítkozik, hogy csupán múltorientált lexikális tudást közvetítsen, egyfajta - ideológiával átitatott - „elbeszélés” legyen a nemzeti hagyományról, a történelemről és a társadalomról. így nem veheti fel a versenyt a tudásnak azokkal a formáival, amelyek a képzelet felszabadítását és a kreativitást sokkal hatékonyabban ösztönzik pl. a vizuális vagy akusztikai kommunikáció számítógépes jelrendszerei révén, vagy éppenséggel teljes passzivitásra ítélnek a mindentudó géppel szemben, mert — ha kezelője nem elég művelt és nem elég erős személyiség — könnyen a manipuláció tárgyává lehet. Ez utóbbi hatásokkal a tanár csak úgy tud méltóképpen rivalizálni, ha a személyiség felszabadítását és az értékalkotó készség kialakítását, valamint a hagyománnyal való élő párbeszédet segíti elő. A tanárnak tehát — jó értelemben véve - eszközzé kell válnia abban, hogy tanítványai itt, e totalitárius hatalmak által sújtott kelet-európai térségben a történelem passzív tárgyaiból a történelem alanyaivá alakulhassanak. Hogy a puszta hírek között felfedezzék azokat, melyeknek partikuláris, helyi közösségeinkben jövőnkre kiható szellemi-kulturális-morális értéke van. Vajon milyen értékeket lesz képes a mi gyengécske bárkánk a világ- özönben megmenteni? Hit - érték - hitérték „A teremtés célja: szabadság játék, öröm." (Jürgen Moltmann) Nem rejtem véka alá: A Moltmanntól vett mondatot szimbolikus erőforrásként választottam további gondolatmenetem mottójául. Mert - életemben először — a nagyon erős érzelmek nyilvánosság előtti létjogosultságának leg42
