Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 6. szám - Király Levente: exil sils maria; A hírmondó megmenekülése; A záradék (versek)

A hírmondó megmenekülése

Megjelennem most nem szabad sehol, árnyékom sem kúszhat a falra: az éjjel menedékem.

Valaki keres, lámpa a kezében, udvarunk kavicsán nyikorog a talpa.

Orrában véremmel kutyája szimatol, de nem bukkanhat soha a nyomomra, mert vér a fedezékem: itt lógok én is egy hosszú kötélen; velem a többiek, végtelen sorokba,

s én velük függök mozdulatlanul. Csak a pórázt most ne eressze karja: fagyjon meg inkább vérem; csak valahogy legyen addigra végem, mikor tükrét lassan a szám elé tartja.

A záradék- Szerepem ritkán talál gazdát, Isten bolondja, ha vagyok, sapkám a mélybe hajítsa: az itt a kérés. Ha fiam, ilyen jóra ne tanítsa, ne legyen teste felszaporított vér és hús,

csontjait soha össze ne törje, ha ellene vétkezőket ölne, mert csak Tiéd az ország. Hatalmad többé ne gyötörje, gonoszsága ne szorítsa torkát, múljon el

dicsősége nyomtalan, érezze, hogy senki, de az is csak, ha Te jó vagy, akkor lehet. Látod, hogy lettem hontalan. Vedd el, amim még megmaradt, csak töröld ki belőle az emlékemet.