Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 6. szám - Kudelász Nóbel: Egy faun reggele; Kávéhá$ban (versek)

Kudelász Nobel

Egy faun reggele

Teremtőm azt üzente, ki engem bűnre sarvalt: zsíros kezű faunná dagasszam át a hajnalt;

lelkem kacsája, hápogj, sután agyamba másszál, derékragadni vágyok, mindegy, hordó vagy nádszál,

kövér vagy sánta, béna, hisz sír takarja egyszer, s lemossa szőrét végleg egy sírutáni vegyszer,

tombolni lompos éjen, végtagmalomba gyúrni szerelmem tonnaszámát, mi ágyékomba fúr, ni,

nadrágmagányom kapca, korcán a kedvem izzik, erőm átcsap fölöttem, mint málnáson a grizzlyk,

ó test, tetesd diámba, gyűrd gúlába szerelmed, gyújtsd meg piros virágod, tárd fel kezembe kebled,

e hajnalon eresszél fedélzetedre dáma, jó széllel ott leszünk, hol a szútra és a káma...

de lám kireggeledtem, faunból újra balga, hát ez vagyok, magam