Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Kudelász Nóbel: Egy faun reggele; Kávéhá$ban (versek)
se látom élve? halva? teremtőm, jól kitoltál, hajnal s dal véget érnek... de nem! így jó, ha bennem csak egyetlen test fér meg, szeretni százezertől az egyik lankadok le. Agyő, szultáni hajlam! Dámák, ágyő, örökre! A zongorán filmslágereket játszik egy nyakkendős öreg. A karzaton hülyének néznek mind a nénik, bácsik, hogy írok itt. A pincér hajzatom firtatja tán, míg elsürög mellettem. Ukrán asztalszomszédság, jó modor, és bávatag, nyugdíjas kényelemben dohányzik cseh, flamand, csecsen, komor britán. Magyar csak én vagyok talán. Pirulva szánt a toll. Mi másra vártam ? Karinthy, Kosztolányi sem talál magára itt, ha újra erre járna. Nézem magam a kávéház falán; árnyékom indul. Én megyek utána. New York Kávéház, 1998. március 24.
/
