Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Cs. Gyímesi Éva: Késői modernitás (Kisebbségek a globalizáció sodrában)
„milleniumi nemzedék”-neks — a globalizáció korszakának valódi alakítója lesz.11 Romániai magyar vonatkozásban mindkét szakadék nagyon mélynek látszik, és mindkettő' áthidalásában nagy szerepe lehetne például az oktatás reformjának. Mieló'tt azonban erre rátérnék, kénytelen vagyok vázolni az integráció régiónkra jellemző' társadalmi és emberi feltételeit, melyeket évszázadok óta számunkra és európai integrálódásunk számára kedvezó'tlen körülmények alakítanak. Ezeket a társadalmakat, beleértve román és más szomszédaink java részét - ha volt is része a - jobbára erőszakos — modernizálás, főként iparosítás és városiasítás szocialista „áldásaiban”, civilizációs szintjét tekintve még mindig premodern sajátosságok jellemzik. Az európai modernitás valódi pozitívumai csak kis mértékben jutottak el ebbe a térségbe. Mi elsősorban a homogenizáló tendenciákat szenvedtük meg - a polgárosodás, a valódi demokratizálódás egészséges kibontakozása nélkül. Véleményem szerint maga a globalizáció is — különösen annak amerikai változata — olyan kollektivista és uniformizáló jellegű ideológia alapján terjed, amelynek előzményei a felvilágosodásig nyúlnak vissza. Kollektivista ideológiának tekinthetünk minden olyan eszmerendszert, melynek hitelvei alapján valamely közösségi létforma az egyéni létformánál magasabb- rendűnek minősül. A romantikától kezdve először a nemzetelvű ideológia és történelemszemlélet alakította Európa arculatát, majd a marxista gyökerekből kinövő bolsevik osztályelvűség telepedett rá különösen a kelet-európai társadalmak egyedeire. Ma pedig annak vagyunk tanúi, hogy a világméretű globalizáció és az európai integráció jelszava mögött egy újabb — ezúttal arctalan gazdasági elit és bürokrácia által irányított — homogenizációs folyamat vette kezdetét, s ez megállíthatatlanul fogja átlépni politikai és civilizációs határainkat. E folyamatok mindegyike valamely evilági nagybetűs Eszmének (fikciónak) rendelte alá az egyén, a személyiség és a valódi közösségek értékét, amelyeket azonban hitem szerint Istenen kívül semmilyen más érték javára nem relativizálhatunk. Történelmünkben évszázadokra visszamenően minden - itt szükségképpen elnagyoltan felsorolt — tendenciának a személyes élet és autonómia, a polgári és regionális identitástudat szenvedte meg a kárát. Kitérhetnénk most arra, hogy az egészséges régiók és regionális identitások valószínűleg mértéket tudnak majd szabni ennek a jellegében identitásromboló, elszemélytelenedő civilizációs folyamatnak, amit ma integrációnak nevez a vezető politikai elit. De — ismétlem — mi nem vagyunk olyan ép és egészséges társadalom, hogy ne a hátrányok, a fenyegetettség, a védtelen- ség oldaláról kelljen megközelítenem a problémát. A sokféle ok közül, amelyek aggodalommal töltenek el, most csak néhányat említenék, amelyek mind a polgárosodás megkésettségére, megtorpanásaira vezethetők vissza, mint például: a szegénység, az autonóm személyiK Schwartz-Leyden i.m. A nemzedéki szakadék a romániai magyarság körében nem csupán szellemi, hanem úgyszólván biológiai: a mi nemzedékünk és a mai huszonévesek közötti értelmiség túlnyomó része több hullámban, kb. 15 év alatt kivándorolt. 40
