Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Cs. Gyímesi Éva: Késői modernitás (Kisebbségek a globalizáció sodrában)
És ha - másfelől - igaz az, hogy a globalizációnak úgynevezett kontextuális felfogása is lehetséges, ami annyit jelent, hogy a vázolt folyamat pozitív értékeit, például az új gazdasági-technológiai lehetőségeket sajátosan alkalmazva az egyes helyi társadalmak, régiók előnyére, megerősítésére is lehetne fordítani1 - és itt elsősorban ismét a kelet-európai régiókra gondolok -, akkor nekünk, úgy-ahogy tájékozott értelmiségieknek, mindent el kell mondanunk, és lehetőség szerint meg is kell tennünk azért, hogy a globalizáció és a regionalizmus helyes mértéke, egyensúlya kialakuljon.I * * * 5 * Az európai folyamat megnevezésére használt fogalom, az integráció sze- lídebb tendenciát takar, és ebben a tekintetben számunkra többet ígér, mert a másságok, a sokszínűség védelmét is implikálja (szemben az amerikanizá- lódás hatásaival), de nem fedheti el azt a szellemi-erkölcsi imperatívuszt, hogy Kelet-Európa és különösképpen a kisebbségek esetében a leleményes és gyors felkészülés, az alkalmazkodás, a helyes — gazdasági, politikai, civilizációs, kulturális — adaptáció mindannyiunk részéről sokkal nagyobb erőfeszítést tesz szükségessé, mint más, fejlettebb régiók esetében. Meg kell tennünk mindent, hogy például Erdélyben ez az egységesülési irányzat az integrációt sürgető politikai-gazdasági szereplők, főként pedig az anyaországi kormány(ok) minden jó szándéka ellenére is ne a gazdasági és szellemi gyarmatosítás egyik formájaként, és ne autoritárius társadalmi berendezkedés kíséretében következzék be.11 Civilizációs szakadékok A fent megfogalmazott inperatívuszt két olyan tényre alapozom, amelyekkel — legalábbis a romániai magyarság vonatkozásában — szembe kell néznünk. Mindkét tény - véleményem szerint - civilizációs szakadékként értelmezhető. Az egyik civilizációs szakadék a globalizációt (vagy integrációt) sürgető, s magukat partnereknek nevező nyugati rendszerek gazdasági- technológiai-szellemi potenciálja és a mi térségünk gazdasági-technológiai- szellemi potenciálja között. A másik a következő: civilizációs szakadék a globalizáció (vagy integráció) folyamatával foglalkozó, és azt pozitív és negatív mivoltában többé-kevésbé átlátó nemzedék — a mi nemzedékünk, a 40-60 éveseké7 * — és aközött a tizenéves generáció között, amelyik — nevezzük mi is I Robertson, Roland: Mapping the global condition: globalization as the central concept. In: Featherstone, M. (szerk.): Global culture. Nationalism, globalization and modernity (Theory. Culture and Society Special Issue. Newbury Park, Cal., SAGE Publ., 1990. 15-30. 5 Segesváry Victor: A globalizáció sarokköve: a politikai demokrácia és a liberális, jóléti állam. Valóság 1997/12. E tanulmány egyik alcíme: A jövő' politikájának útja: a regionalizmus. 10.1. A nemzetállamok alkonyáról a regionalizmusok javára még fontosnak tartom megemlíteni a lengyel Kerski, Bazil Írását: Gondolatok a regionalizmusról. A depresszió földrajza. Magyar Napló 1997. szeptember. 22-20. II Ebben a tekintetben meggondolkodtató Ralf Dahrendorf szkepszise és aggodalma: Egy autoritárius század küszöbén. Kritika 1998/1. 13-16. 7 Ez az általánosítás valójában túlzás, mert az egyik kezemen meg tudom számolni, hányán vagyunk ma Erdélyben, akik ilyesmikről és egyáltalán a jövó'nkről így gondolkodunk. 3.9
