Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Háy János: A hajóút (regényrészlet)
mindenféle fondorlatos meséket eszeltek ki, meg házasságtöréseket és gyilkosságokat, az egész istencsapat olyan volt náluk, mint valami kalózbanda - mondogatta dühödten -, se istent, se embert nem ismertek.- Hogyhogy se istent? - kérdezett vissza nevetve az idős férfi.- Mindegy, akkor is gazember volt mint egytől egyig. Az öreg nevetett, harminc éve hallgatja az asszonyt, amint átkokat okád a görögökre, a világ fertelmes megrontóira, s közben veti a kereszteket, meg be- leüvölt a férfi arcába: Nehogy azt hidd, hogy te valami görög isten vagy, nehogy azt hidd, fenyegetőzött... A férfi már nem volt olyan erőben, hogy görög isten lehessen, meg mikor volt, akkor se akart az lenni. Magához húzta Marcót, kicsit megcirógatta az arcát. A fiú alig múlt tíz éves, ragadt az öreg férfihoz, a dörzsös öreg kézhez, s fülelt, mint mindig, amikor mese volt, hogy az összes szót magába festékezze Szésztosz és Abidosz történetéből. Amikor Héró anyja teherben volt - beszélt a nagyapa, beszélt a régi kép a velencei gondoltaiban egy gonosz betegség támadta meg a terhességbe fáradt asszonyt, s már-már úgy látszott, meg sem szülheti a gyermeket. S akkor ültek ott ketten a férfi és az asszony és rettenetesen sírtak, hogy elveszítik a kicsiny babájukat, vagy betegen fog a világra jönni, kárára minden következő évüknek. A férfi tekintetét az égnek szegezte és fogadkozott, vesszen el minden képességét az élethez, minden tehetségét az örömhöz, vesszen el kincset, házat és ékszert, vesszen el mindent, csak a gyermek legyen egészséges. Az asszony is fogadkozott, tiszta életű lesz és evilágunk minden csábításának ellentmond, csak megszülhesse kicsinyke babáját. De az ég nem küldött vissza megbocsátó jelet, hogy kéréseteknek eleget teszek, inkább megdördült, mint eső előtt. Akkor az asszony azt mondta, legyen belőle pap és ne lehessenek ekként öregségemre unokáim, s ő se kaphassa meg a szerelem boldogságát. Az ég, persze, a görög és rögvest megenyhült, az istenek örültek a felajánlott csemegének, s néhány hónap múlva az asszony egészséges gyermeknek adott életet. A kislányt, mert oly sokat kellett kiállnia benti élete során, s mégis épen jött a világra, hősiességéről Hérónak nevezték. Boldogan éltek ezután, ahogy a görögök tudtak boldogan élni, mikor aztán eljött az idő, hogy Aphrodité templomába papnőket kerestek. Azon a szomorú napon az elmondta Hérónak a fogadalmát, s keserves sírások közepette a templomomba vezette a lányt. Különösek voltak a görög templomok - mondta az öreg, mondta a velenceiben a régi kép. - Rengeteg oszlop volt bennük összevissza, s az ablakok és nyílások is olyan különösen voltak kialakítva, azt mondják azért, hogy Erosz nyilai ne tudhassanak eltalálni egyetlen papnőt se. A szerelem bajkeverője hiába vadászgatott arrafelé, hát a nyilak mindig nekiütődtek egy nagydarab kőoszlopnak, s céljukat vesztve hullottak a földre. De amikor Aphrodité nagy évi ünnepsége volt, a papnők sem rejtezhettek oszlopaik mögé, s Erosznak sem kellett kintről lövöldöznie, nyugodtan besurranhatott az ünneplő sokaság között. Ez alkalommal is így történt. Héró, amikor ment végig a templomtermen, olyan gyönyörű volt, hogy talán az istennő arcát is elhomályosította volna, ha nem lett volna láthatatlan. Leandrosz, az abidoszi ifjú is ott állt a tömegben és elkáprázva leste a lányt, aztán egy oszlop takarásában magához húzta: 14
