Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Tandori Dezső: József Attila és evidenciatörtjei
... elhúz előttem egy vonat, éji ablakok füzére. A fülke-fényben emberek állnak, könyökölnek és hallgatnak. Én állok ott? Nem, az utazás vágya elment. Borzadva gondolok rá, fülke-fényben kellene állnom, repülnöm... Az van, ami az elvégzendőimmel nekem most itthon van. Attila ablakait csak tárgyjelenségként nézem. Újabb s újabb talált tárgyak, de tárgy-mivoltukban nem szedem össze őket. így kellett most írnom Róla, ahogy egy hajnalban azon gondolkoztam, mit is kellene írnom Róla, és akkor elvonult előttem ez a vonat. Egy német vonat. Egy német könyvben, melyet fordítok. Ami most az itthoni munkám. Efféle könyvek fordítása. Alsó-Szászországban, Heide, Goethe, Heine... átvonult az éjifüves-virágos pusztaságon egy vonat, beleírtam ugyanebbe az írógépbe, melybe most J. A.-t. Valamint ez volt még abban a könyvben: a nyugati emberek úgy gondolják, az értelem és a logika az élet teljességét áthatja, megoldja, feltárja. A keleti ember sem veti el az értelmet és a logikát, csak épp: mindössze az élet gyakorlati régióiban/ra használja. A további, az igazibb kérdéseket valami további, „igazibb” révén stb. oldja meg. Hm, gondolom. Ez teljesen igaz. De ha ez ma Nyugattal és Kelettel mind olyan egyszerű volna. Semmi baj, marad, hogy a líra... logika, de nem tudomány... és marad, hogy amíg szívünk dobog. Dobog, és érezhetően kevesebb időre már az enyém, mint eddig, de mennyire, és mégsem érzem. Velünk valami nagyobb erő azt művelte, hogy megadta ezt a kegyelmet legalább a nagy kínok késeihez, meg mint borjúszáj a szívünkbe rágta, J. A. közvetítésével is, hogy nem kell hősnek lenni, ha nem lehet. Olvastam egy könyvet egy önmegvalósító nőről, Valachi Anna munkája József Jolánról. Másutt megpróbáltam „boncolni” ezt Attila-szempontúan. Itt csak annyit: József Attilára nem vonatkozott az önmegvalósítás kényszer. Meg volt ő valósulva, volt miből elvesznie. Hogy aztán, mint talált tárgyat... mi... és mások... 4
