Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Sárkány Oszkár: Katona József versei
reggel terhére gondolnak. Aki így hallgatózik a pesti csendben, az bizonyára ismerte a mindennapi lét terhét, egy kényszerű pálya unalmát: Sír-csend közbe magam merő szemekkel nézek el szigorú kerületemből, egy könny mozdula csak ki, és eszemből emlékem kiszökött - kísértetekkel. A borzongást érezzük laza összefüggésű szavakban. A költői hatást a szavak többértelműségével éri el, de néhány sorral lejjebb a vers realisztikus fordulatot vesz: Itt ott néha ha láthatnám a házak ’ ablakjából előlebegni nyúlánk árnyékát valamelly Kicsinnyé’ fúlánk sírására felébredett Anyának. A szomszéd fedelén zajogva, elmét hódító csuszogási közt, egy ormos kandúrmacska nyivogta volt le kormos kéményen panaszolkodó szerelmét. A kis részlet gyakran pompásabb az egésznél: ezt mondhatjuk erről a két képről is, de különösen az elsőről. A „fúlánk” szó kettős értelme - itt fuldoklónak kell érteni - ismét különös lebegést ad a képnek. íme, ez a néhány sor is bizonyítja, hogy Katona milyen nyitott szemmel járt a világban. - Nyárspolgári Pest ez, nem színházból hazatérők árnya ing az utcán, csak gyermeküket tápláló fiatal anyák árnyéka vetődik az ablakra. Hiába, szigorú kerület! Az ormos (hátát felpúposító) kandúrmacska meg éppen burleszk hatást kelt; az egységes hangulatra kényes költő kihagyta volna. Elvált bennem az Élet a Tudástól - édes Molli jutott eszembe, s sorsán búsongó keblem rebegte gyorsan vágyát a levegőbe, melly palástol Milyen gyöngéden említi Mollit, s milyen homályos ismét a nyitó mondat! Ó igen, Katona nagyon gyöngéd szerelmes tudott lenni, mutatja egyetlen igazán szerelmes verse, A boldog Éjj, melynek csodálatos zenéje csaknem altatódal. De miért kell Molli sorsán búsulnia? Hegedűs ezt úgy értelmezte, hogy a Róza-Molli sorsán búsongó Katona Dérynére céloz, akivel férje rosszul bánik.2 Erre az azonosításra semmiféle okot sem látunk. Inkább úgy kell a mondatot érteni, hogy a saját „sorsán búsongó kebelem” rebegte vágyát a levegőbe... De mi volt ez a vágy... mely palástol? Úgy értsük, hogy a levegő palástolja a vágyat, vagy pedig a vágy palástol el valamit? Miféle vágy ez, talán halálvágy, amely nyomon követi a csalódott szerelmet? A temetőbe kalandozó tekintet erre mutat: „láttam...eleven halotti képet”. Ideje már, hogy több figyelmet szenteljünk a költői állapotnak. Éjjeli virrasztás, komor hangulat, életuntság, sírromantika s talán a tudathasadásnak valami különös esete: elvált bennem az élet a tudástól. A költemény következő része aztán teljesen 2 Hegedűs Zoltán: Katona József lírai költészete. Bp. 1927. 72
