Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 5. szám - Sárkány Oszkár: Katona József versei

mindenesetre kevesebbet 1814-ben, mint a másik két évben. Lehet, hogy az első, A’ Magányhoz egyúttal a legrégibb. Ez a leghomályosabb, s a leggyengébb is. (...) Elég annyit mondanunk, hogy az első versek ugyanabból az élményből sarjadnak ki, mint az utolsó drámák. Mi volt ez az élmény? A szerelem? Vagy egyszerűen az ifjúság forrongása? Egy darabig arra gondoltunk, hogy ez a törzsanyag ciklusszerűen összeállított versgyűjtemény. De el kellett vetnünk ezt a feltevést. Legvalószínűbb, hogy a versek keletkezésük időrendjében következnek egymás után.1

A Tőrbeesésem címűnek van egy másik címe: Viszszagondolás. Ennek a versnek egy szerelmi ciklus elején kellene állnia. Azonban előtte találjuk a Vagyat és az Időt is, mindkettőben már célzás történik szerelmére.

* * *

Filozófus fő volt: a verscímek is teljesen fogalmiak: Idő, Vágy, Képzet. Mégis, a valóságnak kevés olyan ábrázolója van a maga korában, mint ő, aki valóban látta a természetet, s benyomásait gondosan megőrizte. A gyermekkor számára nem valami ködös boldogságérzetet jelent, hanem konkrét tárgyakat: egy nád-lovat, a pajtást, egy almát... Az otthoni táj alkonyi képét megkapó távlattal idézi fel tizenöt évi messzeségből. A megnyúlt árnyékok, a porfelhőben kolompolva hazatérő csorda, a tarkán setétedő felhők, a tó partján hosszú haját fésülő lány, a szúnyogsereg - valamennyi olyan emlékkép, ami egyénivé teszi gyermekkorát. Ezek az egyénítő vonások később ismét feltűnnek, amikor a Rege című versében a pesti éjtszakát festi meg.

* * *

Nehéz költészet, mint ahogy nehéz volt Berzsenyi is - s mint ahogy nem az Petőfi, s különösen a XIX. század második felének költői. Nem csodálkozhatunk azon, hogy sokáig nem érdeklődtek e homályos, bájtalan és nehezen érthető verselmények iránt. Ezt a költészetet csak egészen pontos, betűhív kiadásban lehet élvezni: a megértéshez látni kell, hogy nagy vagy kisbetűvel írt egy-egy szót, fontosak a hiányjelek s a Katonánál oly jellemző aláhúzások, melyekkel a különösen súlyos szavakat emeli ki. Megkíséreljük egyik versét alapos vizsgálat alá venni, hogy néhány szempontot nyújthassunk a versolvasáshoz. A kötetben legutolsó versét választottuk, a Regét. Semmi okunk abban kételkedni, hogy ez időrendben is legutolsó verse.

Waldapfel azt gyanílja, hogy címét Veit Webertől kölcsönözte, mivel egyéb nyomai is vannak, hogy egyik regéjét ismerte. Ennél a kérdésnél sokkal érdekesebb a költemény versformája Rímes phalaekosi, tizenegy szótagosak, ereszkedő ritmusúak. Ha regét akart írni, kitűnő elbeszélő formát talált számára Különben az egész Katona verskötet úgy tűnik fel, mint költői műhelytanulmány. Huszonöt versében huszonegy különböző formát használ: kétszer csak az asklepiadesi és sapphoi versszakot, illetve a magyaros nyolcas és hetes sorok szakozatlan váltakozását, melyből Kisfaludy Sándor a nevéről nevezett versszakot kialakította Katona ismerhet te ezt, mégsem veszi át, pedig egy helyen a Kisfaludy szaknak a csattanóját is alkalmazza, nyolcas és hetes váltakozó strófákban. Feltűnő ez a makacs idegenkedés ettől a népszerű strófaszerkezettől. Katona nem utánozza Kisfaludyt, ellenben Bozóki István versét annyira szereti, hogy még függelékül közli is, sőt verset ír rá. Mintha bizony nem tudta volna ki a nagyobb költő! De nincs ebben hallatlan gőg, Bozóki Istvánra hivatkozni, mint költőre?

A versformák vizsgálata talán szintén megmagyarázhatja a füzet keletkezését. Az első részben túlnyomóan klasszikus formákat találunk, magyart csak az említett nyolcas és hetes sorokat, a Tőrbeesésemet, mely éppen ezért látszik újabbnak, a Kérdést, mely a sorfarkakkal rímel, tehát elég egyszerű és együgyű játék - végül, a legvégén az Éjeim címűt, mely már használja a ráütő rímet. A második részben idegen forma egyetlen egy van: a Dabasi Halász Bálinthoz írt óda, a többi magyar, a legtöbben sze1 Orosz László facsimile kiadása elveti ezt a feltevést. Katona József versei. A szöveget gondozta és az utószót írta Orosz László. Bp. 1991. 77. [B. T. jegyzete]

70