Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Sárkány Oszkár: Katona József versei
Sárkány Oszkár Katona József versei xJLa átlapozzuk a kéziratot, fel fog tűnni, hogy egyetlen egy helyen említi szerelmének nevét: két utolsó versében. Az előbbi versekben Kedves, Kedvesem, Gyilkosom, Leselkedőm van a név helyén. Valóban a név helyén: eredetileg leánynevek álltak itt. Verseit nem ebben a füzetben fogalmazta, nyilvánvaló hát, hogy a neveket egyszerre tüntette el, kétségkívül akkor, mikor a két utolsó verset, az S. Mohihoz és a Rege címűeket beírta. Jobbszemű ember még azt is megállapíthatja, hogy a kitörölt leánynevek első betűje sem M (Molli), sem R (Róza, Rózsa) nem lehetett. Mikor ismerhette meg S. Mollit? Kétségkívül akkor, amikor a verseit ki akarta adni, tehát 1818-ban, vagy azután. Ezért törölte a korábbi verseiből a kedvesek nevét. Másik feltűnő jelenség, hogy néhány verset keltez, ezek: D. T. J.-hoz (27. August. 1816), Új esztendőre (1817), Dabasi Halász Bálinthoz (1818). Ezek a versek időrendben következnek egymás után, s az 1817. évi Új esztendőre után következik az Egygy könny. Semmi okunk nincs feltételezni, hogy ez a vers nem 1817 telén, tehát az időrendjének megfelelő pillanatban készült. Még egy verset tudunk megközelítően keltezni, ez a Gyermekkor, mely 1816-nál régebbi nem lehet. Talán éppen az 1816. évi törvénykezési szünetben kelt Kecskeméten. A keltezett versei és az Egygy Könny, melynek születési körülményeit ismerjük, minden valószínűség szerint költői pályájának végén keletkeztek. Egyre ritkábban ír verset: 1817-ben csak kettőt, s talán ugyanebben az évben készíti elő kiadásra versesfüzetét, s talán ekkor írhatta az E Verseimhez, A Múzsához és a Barátomhoz címűeket. A keltezett versek mind valami alkalomhoz kapcsolódnak, nem a kitörni akaró érzés, hanem csak a verselő gyakorlat termékei. E három közül az utolsóban principálisától búcsúzik, Berzsenyi meglehetős hatása alatt az Egygy könny tulajdonképpen felelet Dukai Takács Judit egy versére az Új esztendőre is alkalom szülte zengemény Bozóki versének formájára - Waldapfel újévi tréfának tartja. A Dukai Takács Judithoz írt vers valójában költői levél, olyan rímjátékokkal, melyekben Kosztolányinak is kedve telhetett volna (Klavirod - Írod). Ez előtt áll a A boldog Éjj, ez a kedves zeneiségű költemény, mely a Schöne Minka nótájára készült, amit Katona jegyzetben közölt, de aztán ismeretlen okból törölt. Hajlandók lettünk volna ebben a versben inkább fordítást vagy valami játékot látni (boldog szerelem!), a kitörölt leánynevek azonban arról győznek meg, hogy a boldog szerelem, a boldog éj nem játék, hanem valóság. A szőkefürtű kedveshez ez az egyetlen verse - ha csak az Új esztendőre nem hozzá szól -, s a boldog éj után nincs több lényeges mondandója szerelemről, vágyról, képzeletről, időről. A következő vers a Gyermekkor. Új levélen kezdődik, a megelőző verssor üresen maradt. A költemény azonban nem kezdet, hanem lezárás, legtökéletesebb művének tartjuk. Mintha egy forrongó ifjúkort zárna le, s mondhatjuk, a férfiúságra való felser- kenés verse. Ami a kéziratban előtte van: egy zseniális versciklus, viharos és termékeny ifjúkor. Ez a tizenöt vers füzetének törzsanyaga, mely bizonyára a Bánk bán éveiben kezdődik, s körübelül 1816-ig tart. 1814-től 1816-ig írhatta ezeket a verseket, Részletek, közreadja: Berkes Tamás 69
