Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 5. szám - Körmendi Lajos: Kipcsakisztán

újuló hazai szociografikus irodalomban nekem is jut valamiféle szerep, jóakaróim közül többen is arra igyekeztek rábeszélni: ne ragadjak le társadalmi rajzaimnál, ha mégoly költőiek is, tekintsem őket írói dobbantónak a korszak Nagy Regényéhez” - írja Csoóri. A kunmadarasi élményanyagra felépített mű egy fiatal lány öngyilkossága ürügyén nyomozza a falu beszűkült életterét, a társadalomban lappangó feszültségeket, ellentmondásokat.

Mai szemmel végigolvasva az ember azon töpreng, vajon miért lett botránykő ez az írás? Fontos a Kortársbeli megjelenés időpontja: 1965. Lassan évtizeddel az 1956-os forradalom után, amit a szovjet hadsereg tiport el, ilyen szövegek püfölték a feledékeny olvasó fejét az Iszapesőbői: „Mintha megszálló hadsereg motorkerékpáija robogna végig a falun...” Vagy: „A röptérről ruszki katonák is jártak hozzájuk...” Máshol: „A szomszédos röptérről sok orosz katona is bejár az étterembe. Isznak, barátkoznak, néha azonban kötekednek, s ilyenkor gyakran botrány kerekedik.” És: „Amikor utoljára itt járt, négy belevaló, szovjet tiszttel ment ki édelegni a temetőbe.” Méghogy megszálló hadsereg! Méghogy a szovjet katonák kötekednek, édelegnek! Méghogy ruszkik, oroszok! Sejthetjük, már ennyi is elég lett volna a botrányhoz, mert erről a hadseregről jobb, ha nem beszélt egy író, vagy ha igen, akkor ódákat kellett zengenie hősiességéről, emberségéről és értünk hozott áldozatairól. És akkor jön Csoóri, lerusz- kizza őket, s nevükkel kapcsolatban egészen emberi hibákat és gyengeséget emleget, holott a hatalom a propagandájában éppen ebből az emberi dimenzióból kiragadva legalább a félistenek magasságába igyekezett tuszkolni a nagy ármiját és tagjait. Ráadásul Csoóri az Iszapeső szörnyetegnek tartott Magos Mihályával ilyen mondatokat is kimondat: „Mert szarok is ám az olyan világra, amelyik nem jobb az enyémnél”. Az önmagát a létező világok legjobbikának feltüntetni akaró hatalom megsértődhetett az ezekhez hasonló mondatok miatt, s ahogy ez ilyenkor lenni szokott minden létező világok legjobbikában, megrovásokat osztogatott írónak, szerkesztőnek. Ha az írás mélyebb rétegeinek az üzenetéhez is lett volna fülük az elszánt osztályharcosoknak, talán nem elégszenek meg a megrovással. A jobb híján, azaz versek híján íródott Iszapeső így lett a hatvanas évek közepén a fontolgatás nélküli nyíltság, a kíméletlen igazmondás jelképe. Éppen egy kunmadarasi történet ürügyén adott példát a tisztességes írói magatartásra.

66