Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Berkes Tamás: „Egy apollonista”
Berkes Tamás „Egy apollonista” Sárkány Oszkár tanulmánya elé-m.A.atona József verseit sokáig mostohán kezelte az irodalmi közvélemény. A Bánk bán árnyékában a kis terjedelmű lírai életmű adalékként, hamvába holt kísérletként tűnt föl az irodalomtörténeti gondolkodás számára, s ezen nem változtatott az sem, hogy Abafi Lajos 1881-ben kiadta (igaz, nagyon sok hibával) Katona költői hagyatékát. Az első átértékelésre csak századunk harmincas éveiben került sor, elsősorban Waldapfel József tanulmányai nyomán, aki mély - a kor legidőszerűbb törekvéseivel párhuzamos - filozófiai mondanivalót vélt az addig „talányosnak” és „darabosnak” látszó versekből kiolvasni. A kérdés megnyugtató rendezése azonban 1991-ig váratott magára, amikor Orosz László jóvoltából végre megjelent a Katona József versei című gazdagon kommentált, facsimile kiadvány, amely textológiai szempontból is kiigazította a korábbi tévedéseket. Orosz László kiadásának tudható be, hogy az elmúlt évtizedben Katona lírájának különleges recepciója támadt, s ennek hozományaként az irodalomtörténeti gondolkodás jelentékeny korrekcióra kényszerült. Az át- és újraértékelés jórészt épp a Forrás hasábjain indult meg (Márton László, Fried István tanulmányaira szükséges itt utalni)1, de a hermeneutikai interpretáció folyamata mindmáig nyitott és termékeny. Különösen érdekes Rohonyi Zoltán e tárgyban legutóbbi írása, amelyben a szerző - bevezetve a „létkifejező alakzat” fogalmát - ismét felveszi az immár száznyolcvan éves diskurzus fonalát.1 2 Ennek a megújult párbeszédnek a keretei között érdemel figyelmet a fiatalon elhunyt Sárkány Oszkár (1912-1943) kéziratban maradt tanulmánya, amely valamikor 1941/42 fordulóján készült azzal a céllal, hogy Katona verseinek új, immár szöveghű kiadását utószóval lássa el. A kiadás munkálatai sajnos félbeszakadtak, mert Sárkányt, aki a szöveget gondozta és jegyzetelte, 1942 áprilisában katonai szolgálatra hvták be, s a voronyezsi áttörés idején életét vesztette. Bevonulása előtt Sárkány Oszkár a Széchényi Könyvtár kézirattárában dolgozott, s alapos munka volt várható tőle, miután a kézirattári tevékenység alapjait az akkor legkitűnőbb bécsi szemináriumban sajátította el. Emellett jótollú irodalomtörténésznek számított, aki Horváth János tanítványaként 1935-ben védte meg A tájeszmény változásai a magyar költészetben Petőfiig című doktori értekezését, amely nyomtatásban is megjelent. Az utókor elsősorban az Apollo munkatársaként írt cseh-magyar kapcsolattörténeti tanulmányai miatt becsüli, ezeket a cikkeit (némi cenzurális beavatkozással) 1974-ben újra kiadták. Esszéistaként sokat publikált a Napkelet, Az Ország Útja, a Diárium hasábjain, de írt a Nyugatba, a Magyar Csillagba és tudományos szaklapokba, s ő állította össze a Babits Emlékkönyv bibliográfiai anyagát. A portré 1 Márton László: Porba húzott grádicson. Forrás, 1991. 11. sz. 47-52; Fried István: A lírikus Katona József. Forrás, 1991. 11. sz. 53-58. 2 Rohonyi Zoltán: Az „én” és a „magam”. A posztkriticista tapasztalat és Katona József verskötete. Literatura, 1995. 1. sz. 92-102. 67
