Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Körmendi Lajos: Kipcsakisztán
Körmendi Lajos Kipcsakisztán Kuruclabanc Tompa Mihálynak egy népies elbeszélő költeménye, amelyben sűrűn előfordul Karcag neve. A Szuhay Mátyás című műve 1846 végén elnyerte a Kisfaludy Társaság dicséretét. Jóllehet ekkor már Tompa eltávolodott Petőfitől, mégis úgy tűnik, hogy ezzel a költői beszélyével az általa vert csapáson halad - no meg az Aranyén. A Bején a református nyájat pásztoroló költő-lelkész a Szuhay Mátyás előtt már bizonyította, hogy nem idegen költészetétől a népies hang, sőt az 1846-ban megjelent sikeres Népregék, népmondák című könyvében a nép ajkán élő népmondákat dolgozta fel. A Szuhay Mátyás tulajdonképpen egy rászedés története. Tompa a turáni átok felemlegetésével indítja a beszélyt, kárhoztatja a magyarság széthúzását, s mindezt Szuhay Mátyás, a kuruc, „nyakas mérges magyar” szájába adja. A vén lován Tárcái felé igyekvő kuruccal tart két társával a búsuló Keszi: szomorú, mert Vas Benedek lányát szereti, de az apja „Azt mondja: kurucnak nem adja gyermekét”. Nos, ez a labanc Vas Benedek az elbeszélő költemény szerint karcagi. Aligha ismerhette Tompa Mihály Karcagot, mert ha ismeri, nem hozza hírbe a nagykunok fészkét labancsággal. Nem sok Vas Benedek élhetett ezen a tájon, de ezt most ne firtassuk. Ott tartottunk a kényelmesen folydogáló történettel, hogy a tarcali pincéjébe igyekvő Szuhaytól elköszön a jó Keszi: „Szombaton estére ott termek Kardszagon, / S szépen vagy erővel, de a lányt elhozom.”. Szuhay besegít, hogy ezt szépen tehesse: a pincéje nedűit megdézsmáló labancok kiverése után Vas Benedek elbújt bátyjával „üzeni” a vonakodó apának, hogy Keszi Pál a király testvérének megmentése miatt báróságot kap „Mihelyt feleséget vesz”. Közben „Keszi Pál Kardszagnak nagy sietve mégyen” az ő Vas Annájához. A szerelmesek összetalálkoznak, kocsival sietnek a paphoz házasodni: „Anna, híven simul Pali kebelére... / S éjféltájban a két boldog célhoz éré”. Aztán kiderül, hogy a kocsis maga Vas Benedek. Már megkapta a hírt Keszi urunk báróságáról, ezt a mondottakból tudni: „Legfőbb kívánsága atyai szívemnek, / Hogy szent eskü által most eggyé legyetek”. A boldog kifejlet után „repült a négy táltos megint Kardszag felé”. Tovább sodortatván magunkat a beszély medrében, hirtelen azt kell gondolnunk, mégis nagyon jól ismerhette Tompa Mihály Karcagot, de az ilyszerű helyeket biztosan. Ezt írja ugyanis: „Reggel csak Annáról volt Kardszagon beszéd, / Egyik szóla: megholt! más: elveszté eszét; / Ez monda: elszökött! más: de biz ellopták! / Kútba ugrott...! férjhez erőszakkal adták”. Aztán jön a lakodalom, „ráhúzta Kunság legbarnább bandája”, négy napig vigad a nép, s „Piros kun menyecskék, szálas szép kunfiak, / S teljes keblű szüzek táncban mulattanak”. Közben Szuhay, akit nagy tréfacsinálónak fest Tompa, Vas Benedek tanyáján most nyert bárósága örömére, kiosztja a szegényeknek annak búzáját. Jó idő múltával találkozik a kárvallott Vas Benedek és a kuruc Szuhay Mátyás: utóbbi célzásából ekkor jön rá a fösvény karcagi labanc, hogy ezzel a bárósággal igen rászedték. Negatív hős ugyan, de van jó oldala is Vas Benedeknek: „Kis Bencét nem adnám ezer báróságért!” 57
