Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1. szám - Ankerl Géza: A világ anglo-emerikai magánosítása és a többi más írásmódú civilizációk

Tény és való, hogy a korszerű távközlés és -közlekedés egyre intenzívebben hálózza be az egész világot, s aki ennek folyományait elhanyagolja, struccpolitikát folytat.

1. Azt az elterjedt közhelyet azonban, hogy következésképpen mindenki egymástól kölcsönösen függ, már minó'sítés nélkül nem lehet elfogadni. A valóságban azt tapasztaljuk, hogy valamiféle szimmetrikus interdependencia kölcsönös egymásrautaltsága helyett, a tessék-lássék „kölcsönös függés” jelszava alatt, az amerikanizált, Nyugat (hírverő', hegemonikus merkantilizmusa által) egyoldalúan igyekszik uralni a világ többi kultúrkörét; s a Nyugat divatos világába csak gyenge, átstilizált, foszlányos befolyásokat enged be. A film és média világpiaca jól dokumentálja e ténymegállást.

2. A világ egyesítésére szánt másik felkapott üdvtan, a különböző' civilizációkhoz tartozó népek vándorlás által24 * való keveredése. De ez is megreked az élettói elszakadt retorika szintjén. Ugyanis, egyrészt, a burkoltan javasolt modell, a New-York-i olvasztótégely csak mindenki „elanglo-amerikanizálódását” ígéri; másrészt még ha mától fogva a népek világszerte maximálisan keverednének is, az egységes emberfaj akkor sem jelenne meg évezredvégünk horizontján, hanem az újabb 2000 évet igényelne.

Roland Robei’tsonnak Globalization26-nek szentelt munkájában helyesen hívja fel a figyelmet arra, hogy az egyetemes világ-civilizációhoz több mint egy út vezet, s a világon már léteznek regionális „mmiglobalizációk”.

Mint kifejtettük, az arabo-muzulmán scripturájú civilizáció kontinenseket fog át, s a kínai és indiai máris egész civilizációs óriás-államokat hozott létre s tart fenn.

Ezen részegységeket a Nyugat (még hegemonikus megfélemlítéssel kísért) világpiaci párbajban sem tudja lehengerelni, és a globalizáció érdekében „ön- feláldozásra” bírni. Valójának a Nyugat diktátumára épített együttműködés egy kihívó, - s részben naív, — világégéseket kockáztató elképzelés.

Még ha a Nyugat önmegbízott, újdonság-terjesztő' misszionáriusai el is özönlik a többi kultúrköröket standardizált, divatos portékáikkal, ez sem hoz létre egy olyan univerzális civilizációt, amelynek összehangolt értékrendjében a különböző' „fajtájú” és hagyományú népek egyaránt otthon érzik magukat, vele azonosulhatnak.

Nem a világ külkereskedelmének maximalizálása, hanem inkább a létező' kultúrköröknek az összes felek által optimálisnak tartott, kiegyensúlyozott, federatív együttműködése ígéri az Emberiség békés boldogulását.

Féló' azonban, hogy az anglo-Amerika vezette, izomfitogtató Nyugat újabb „véráldozat” nélkül nem fog rádöbbenni arra, hogy a szimulációs modellek derűlátó előrejelzései ellenére — akárcsak a vietnami háború idején — a világuralomért folyó mérkó'zésnek nem lesznek nyertesei.

24 Az ENSZ World Population Monitorin 1993 szerint (New York, 1996) 125 millió ember, vagyis

a világ lakosságának csak 2-3 %-a nem él abban az országban, ahol született, s a legszámosabb vándorlás a nem-nyugati civilizációk körén belül zajlik le. (V.ö. International Migration. HROWP 54, Washington, 1997).

Robertson, R.: Globalization: Social Theory and Global Culture. Newbury Park, CA. 1992.

32