Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Fehér Márta: „Bármi elmegy” (A tudomány a XXI. század küszöbén)
Fehér Márta „Bármi elmegy” A tudomány a XXI. század küszöbén A i. X század- és ezredforduló - úgy tűnik - a tudomány fejlődésében is új szakaszt jelez. A változások persze már korábban kezdődtek, mintegy két évtizede felerősödtek, s az utóbbi években váltak egyre jobban láthatókká a tudósok, tudományfilozófusok és tudományszociológusok számára. Ez az új fázis, amelyet egyesek (Ziman 1995, 1996) posztakadémikus, mások (Gibbons et al. 1994) a másodfajú (Mode2) tudomány elnevezéssel illetnek, s amelyet korábban (Böhme et al. 1983) a finalizációs fázisnak neveztek, jelentős eltolódást hozott a tudomány társadalmi funkciójában s ezzel intézményi és kognitív jellemzőiben egyaránt. Az újkori modern tudomány megszületése, a XVII. század óta eltelt időben ez már a harmadik változási/fejlődési stádiuma a tudománynak. Az első fázis a létrejöttétől, az 1600-as évek elejétől a XIX. század első évtizedéig tart, s ezt én pre-modern fázisnak nevezem. A második a modern, vagy akadémikus tudomány korszaka, amely úgy a XX. század 60-as/70-es éveiig tart. A harmadikat én Ziman nyomán posztakadémikusnak fogom itt nevezni. Ezt a harmadik fázist a másodiktól eltérő és sokban az előzőhöz hasonló sajátosságok jellemzik és radikális változások kísérik. Posztakadémikusnak pedig azért nevezik, mert — némileg leegyszerűsítve mondható, hogy - a kutatás súlypontja az egyetemekről és akadémiai kutatóintézetektől eltolódik a nagy gazdasági és militáris komplexumok által működtetett kutatóhálózatok és alkalmi kutató teamek felé. Az egyetemek és akadémiák vagy fosszilizálódnalc, vagy pedig tömegigényt kielégítő szolgáltató intézményekké lesznek, amelyek a tudományos káderutánpótlás, de nem kutatásirányítás székhelyei. A második fázisban, az akadémikus tudomány korszakában a szilárd diszciplínákra tagolt tudomány haladását az egyes diszciplínákon belül dolgozó tudósok közössége, a „tudósok köztársasága" (Polányi Mihály 1962) szabta meg. Az állami és magán (filantrópia alapon) finanszírozók nem tarottak igényt a kutatásirányításba való beleszólásra. (Ilyesmire csak a sztálini és a hitleri diktatúrák és egyes utódaik vetemedtek.) Az akadémikus tudomány korszakában, a második fázisban az alapvető tudományos konszenzust, a fogalmi és módszertani vonatkozásokban egyaránt egyfajta közös mentalitás, a Kuhn (1962, 1970, 1984) által paradigmának, nevezett képződmény: látás- és gondolkodásmód szabta meg. Ez jelölte ki a megoldandó problémákat, a kutatandó területeket is. A kutatás szabadsága intézményesült az egyetemekben, az akadémiákban. E szabadság politikai, ideológiai alapon történő felfüggesztése ellen joggal tiltakoztak a tudomány és a tudós integritását féltők. 33
