Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1. szám - Ankerl Géza: A világ anglo-emerikai magánosítása és a többi más írásmódú civilizációk

De mit jelent az, hogy a személyi jövedelem elosztása egyre egyenlőtlenebb?

Azt, hogy az alapszükségletek helyett a piacon elsősorban újkeletű szerkentyűk, gadget-ek iránti igények jelennek meg fizetó'képes kereslet formájában, s mivel a fizetésképteles szükséglet az ökonokrácia néma leventéje, a gazdaságközpontú gondolkodásmód, világnézet szofizmája lezárult: „nincs kereslet, tehát nincs szükséglet sem!” A potenciális kereslet pedig, amely más elosztásarányokból eredne, a hit és álmodozás virtuális világába lesz utalva. „Éhes disznó makkal álmodik!”

Miután a nyugati (magán)gazdaság-központú globalizmus perspektíváját felvázoltuk és értékeltük, felvetődik a kérdés, hogy vajon az anglo-Amerika vezette nyugati „világfejlesztés” olyan elkerülhetetlenül el fog-e terjedni mint azt az ún. Trilaterális Bizottság és más okkult grémiumok a jövő világtörténetére rá szeretik olvasni.

Z. Brzezinski, a Carter-tanácsadó new-yorki porfesszor és kollegái21 szerint grosso modo az egész jövő világ paradigmatikus (példaszerű) előképe New York mint „global City” lenne, - összekeveredett népeségeivel, amelyek idővel feladva anyanyelvűket, egységesen az anglo-amerikai kultúrnyelvet fogadják el.

Engedtessék meg, hogy ezen „meglátást” tiszteletlenül békaperspektíváméi nevezzük. Valóban mi, akik a világot a judeo-keresztény eredetű, aránylag homogén nyugati kultúrkörből szemléljük, akarva-akaratlanul felnagyítjuk a körünkben látottakat, tapasztaltakat, s hajlamosak vagyunk azt az egész földiekére kivetíteni, amely pedig nemcsak területben és emberiségében sokszorosa a Nyugatnak, de több más írásmódú civilizációt is rejt magába. Természetesen a gazdasági statisztikák mámorítóak, s megtáltosodhatunk tőlük, hiszen 1960-ban a világ (áru)termelésének 59%-át az OECD országai produkálták; viszont hosszú távon még a gazdasági fölény sem ilyen egyértelmű, mert 2030-ra ez a viszonyszám már 29%-ra zsugorodik.

Hasonló „tetőződés” léphet fel az anglo-amerikai kultúrnyelv hordozta nyugati civilizáció távlati terjeszkedését illetően. Tény és való, a II. világháború után, Európa romjain az angol nyelv térhódításában szinte erőltetés nélkül maga mögé rendelte a kontinensünkön uralkodó németet, s az olyan „világnyelveket” is, mint a francia, portugál és a spanyol. E feltűnésmentes betörést azonban leegyszerűsítette, megkönnyítette az a tény, hogy mindezek a kultúrák együttesen az aránylag koherens latin írásmóddal fémjelzett nyugati civilizációhoz tartoznak.

Azt pedig, hogy egy-egy írásmódbeli egyezés és különbség milyen mély szellemtörténeti gyökerekről árulkodik és milyen mély szakadásokat, schismát jelent, azt ma Európa jelen történetén is leolvashatjuk. Mit is jelentett az ortodox greco-cirill és latin (római katolikus) törésvonal az egynek kikiáltott szerbo- horvát „nyelvcsaládon” belül!

S Románia és Törökország az első világháború után, a 20-as években nem írásmódja „latinosításával” igyekezett az európai civilizcáió mellett hitet tenni? S vajon a NATO és EU kibővítési ütemterve nem lcöveti-e - a „visegrádiak” nyomán — nagyjából, „véletlenül” e vonulatot?

De azon kaptuk magunkat, hogy világszemléletünk megint csak a mi nyugat-központú békaperspektívájában rekedt meg!

21 Brzezinski Z.: Between Two Ages: America's Role in the Technetronic Era. New York, 1970. Ohrnae K.: Triad Power. New York, 1985. Ohraae írja „planting for a global harvest”. Crozier Michel Brzezinski-vel írt bevezetést a Trilaterális Bizottság The. Crisis of Democracy című jelentéséhez (New York, 1975.)

29