Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1. szám - Ankerl Géza: A világ anglo-emerikai magánosítása és a többi más írásmódú civilizációk

A világ szenvtelen, egyetemes szemlélete felfedi előttünk, hogy hiányos, hibás, sőt számunkra végzetes is lehet az az elképzelés, hogy a fehérbőrűek északatlanti kultúrkörén kívül nincs ma más mint egy 3. világi civilizáció, amelyet egyszerűen a nyomor, tudatlanság és önkény jellemez.

Valódi civilizáció az, amelynek kiterjedt népessége sajátos írásmódjával közös értéknek és felhalmozott (beavatott) ismereteknek válik tartós hordozójává, letéteményesévé, örökösévé.

Egy írást, még ha nem is kifejezetten szentírás őrzésére és terjesztésére fejlesztették ki, az majdnem mindig írástudói beavatottságot szolgált. (Egyébként így van ez ma Nyugaton a matematika, logisztika és a kémia jelrendszerével is!)

Egy-egy nép kultúráját egy-egy anyanyelv (rendszer) jellemez. (Fekete Afrikában vannak törzsek, amelyek nyelvüket valóságos titokként őrzik!)

De civilizáció nem állhat fenn írás(mód) nélkül!

Minden civilizációnak egy kollektív életmódrendszer a sajátja. Ezt

(a) az „írás’’-tudók rögzítette értékrend,

(b) a kialakult és állandóan változó, alkalmazkodó kollektív önfenntartás, megélhetésmód szervezeti (és „könyvviteli”) szabályai, s

(c) a fajfenntartásból adódó antropológiai adottságok együttesen határozzák

meg.

A munkatársi, rokoni és írott hagyományőrző együttműködés tart össze minden civilizációt, de más-más összetételben, ötvözetben. Ha az emberi értékrend egyetemes is, de mivel az értékek nincsenek szükségképpen összhangban egymásssal, azokat rangsorolni kell, s ezt más-más civilizáció eltérően teszi.

Vannak civilizációk, ahol elvárják, hogy az ember a pénzért kockáztassa egészségét, sőt esetleg életét, másutt szellemi-jelképes értékekért vagy rokonokért való odaadást tartják ésszerűnek, s találkozik nagyobb megértéssel.22

Mármost a világba való tágabb kitekintés elárulja, hogy a judeo-keresztény tradícióból kinőtt, de „felvilágosodott”, gazdaság-központú nyugati civilizáció mellett legalább 3 más, elő civilizációnak lesz beleszólása abba, hogy milyen legyen az egyetemes világcivilizáció, amellyel - ha lesz ilyen, - minden kultúrkör (ön)elidegenedés nélkül, spontánul azonosulni tud.

Alapos körültekintés arra utal, hogy

— a Veda-t terjesztő (deva)nagari írásmóddal összekötött „bhárat”A-i vagyis indiai,

— a nem is alfabétikus képíráson alapuló kínai civilizáció, s a Koránt rögzítő és terjesztő arab-jellegű írásmódú muzulmán kultúrkör, mindegyike, egyenként olyan belső azonosulási maggal rendelkezik, amely elejét veszi annak, hogy egy egyetemes emberi civilizáció a világ elamerikanizálódásával essen egybe, hogy a civilizációk közti alku eredője lenne.

1. India (hindi-ul Bhárat) az egyetemes sokistenhívésre épült óriásbirodalom. (A bráhmanista világszemlélet mind a világrendszerek, mind a világképek többességét megengedi!) Bár „Hindusztán” hivatalosan szekularizált, de alig van még egy ilyen, egész civilizációt kitevő ország, amelynek szerves gondolkodás-, kollektív magatartás- és életmódját egy több évezredes (a beleszületett kasztok adta endogámiájában megerősített) kultúrhagyomány szimbolizmusa olyan

— Ankerl G.: Toward a Social Contract, on World-Wide Scale. Research series No. 47, ILO, Gent. 1980, 4-9 1. Ankerl G.: Développement occidental, progrés sociétal et solidarité politique pour un plurálisaié civilisationnel. In: Melanges. Párizs, Berger-Levrault, 1988, 223-40. Ankerl G.: Variation of the Concept of Tolerance According to Different Civilizations. In. Democracy and Tolerance. UNESCO, Párizs, 1995, 59-78 1.

30