Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Kuzebaj, Gerd: Gyere; Nyári este; Énekeim; Ha még fiatalon; Hiába múlnak, hiába – versek
nem vetsz-e? Gyere el, ragyogj ránk, ragyogj föl fényes nap módjára. Melegítsd vacogó szívünk, hogy ne fázna. Nyári este Hallgat a hegy s a víz partján szótlan minden, moccanatlan, még a görbe égerfák sem susognak az alkonyaiban. A hegy mögül, lenyugvóban, visszanéz a nap s a fenti háztetőkön színaranya maradékát szétfröccsenti. A gyermekek, anyjuk várva, nem játszanak, sündörögnek s hijjognak a himbálózva hazatartó teheneknek. Vállra akasztott sarlóval aratók jönnek, a lányok énekétől nem érzed az egész napi fáradságot. Csikordulnak a kertkapuk, s a megbolydult csöndes házak a boldogság reményében vágnak a nagy éjszakának. Nyikorognak a kútgémek, a rúdon vitt víz megloccsan, halkulóban a zsivajgás, fény pillog az ablakokban. Besötétül, hűvösre vált, szél se lebben, minden hallgat, nyugovóra tért mindenki, csak a kuvik kuvikolgat. Álmodnak az emberek és
