Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1. szám - Ankerl Géza: A világ anglo-emerikai magánosítása és a többi más írásmódú civilizációk

sától; azon banális oknál fogva, hogy a világ összes államának exportjának és importjának összege pontosan zéró.

A török, magyar és más, exportról álmodó (fogyasztási cikkek behozatalára is) határtalanul nyitott gazdaságokban idővel az import jobban növekszik, mint az export, s így a belsó' termékek piaca végül csak zsugorodik. (Bumeráng-hatás.)

(g) Valójában a munkamegosztás korláttalan nemzetköziesítése, (főleg politikai világhatóság híján) a társadalmak, a világ- és nemzetgazdaság labilitását, válság-veszélyességét eró'sen növeli, — nem is szólva az elnyújtott szállítási vonalak okozta szennyezó'dés ökológiai többletkockázatokról.18

Tehát a világkereskedelemnek, pontosabban a feiiZkereskedelemnek a világ- gazdaságnál sokkal gyorsabb kiterjesztésére vonatkozó globalista tendencia kívánatossága egyáltalában nem bizonyított. A valóság-közeli gazdaság-elmélet azt diktálja, hogy az egyes nemzetek gazdaságpolitikája ne vakon az export maximalizálását, hajtogassa, hanem gazdasága sajátos nagyságának, struktúrájának és fejló'dési szakaszának megfelelően optimalizálja azt.

(h) Végül a gazdaság-központú gondolkodás avval zsarolja a társadalmat, hogy úgymond „ami nincs megtermelve, azt nem lehet elosztani". Viszont az is köztudott, hogy a piac bálványozásának orvé alatt az alapvető emberi szükségletek „fizetőképes formátumban”, vagyis keresletként nem képesek jelentkezni, míg a keresőképes munkaerőket a termelésből a magántőke szabadon kirekeszt- heti.

Az utolsó évtizedek tapasztalata azt mutatja, hogy világ merkantilista globalizálásánalt piacmechanizmusai mind nemzetközi, mind nemzeti szinten, a vagyon- és a jövedelemkülönbségeket csak növelte, s a stabil társadalmak derekát alkotó középosztályokat szalámitaktikával elvékonyította. A statisztikai réteg-szeletelés bármelyik módszerét is használjuk, e megállapítást az adatok igazolják. Robertson Roland Globalization című munkájának 340. oldalára egy pezsgőspohárra emlékeztető görbét ábrázolt, mert e szélsőséges forma lapos felső kelyhével, karcsúsodó középső nyakával s egyre szélesedő lapos talpával a globalizációs jövedelemelosztást jellemzi. Jónevű közgazdászok, mint az MIT-n Krugman és Thurow, csak a magyarázaton vitatkoznak.19

E problematika a hazai szaksajtóban is nyilvánosságot kapott Falussy Béla (KSH), Kolosi Tamás, TARKI, Körösi István (VGKI) és Szarka Sándor írásai nyomán, mert e szempontból Magyarország nem kivétel, hanem tendenciájában szélső esetek közé tartozik!20

18 Schrecker, T.: Surviving Globalism: The Social and Environmental Challenge. NYC, 1997. - Rajni Kothari: Globalization: a world adrift. In: Alternatives. 22 (2), 1997 ápr., 227-67 1.

111 David Paul a Stanford-i Egyetem gazdaságtörténésze azt is hozzáfűzi, hogy 1970 óta az USA külkereskedelme a brutto hazai termelés 13%-ról 30%-ra emelkedett, de a nemtőkebefektetésből élők („those whose incomes are not linked to the rapid rise in the stock market” „since... profits have done well”) általános életszínvonala nem emelkedett, s a munka termelékenysége is csak évente 1,2 %-kal emelkedett (pedig az utolsó évszázadban (!) az átlagos termelékenység-emelkedés felülmúlta a 2 %-ot), s mindez az új technikák és elektronizálás ellenére. David ezt azzal magyrázza, hogy a megtakarított munkaerő hozamát felemésztették a hirdetésekre és a marketingre való fokozott ráfordítások. A Milleniumnak - 25 (3) - 1996 téli különszáma a Poverty in world politics: whose global era? témájának szentelték.

20 A Budapesti Közgazdasági Egyetem felmérése szerint a legszegényebb és a leggazdagabb tized jövedelmeinek aránya hazánkban 1988-ban 1:4,6 volt (sőt, 1985-ben csak 1:4), amely a kiegyensúlyozott skandináv elosztásnak felelt meg, míg 1995-ben már 1:7,3 az arány, ami a német-és franciaországi arány, míg Kínában ma is csak 1:3 az arány. Falussy György (Központi Statisztikai Hivatal) szerint, ha hazánk rétegeit statisztikailag tovább szeletelnénk, a helyzet ma még szélsőségesebbnek mutatkozna.

28