Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 4. szám - Határ Győző: Hömpölygő beltenger (Kötetlen elmélkedés Kabdebó Tamás Duna-trilógiájáról)

szág? Merre keressem? Ez volna az az ország, amely csatlakozni akar Európa szekuláris világához?

Még ennél is súlyosabban esik a latba az a tolihiba, amelyre a 157. oldalon bukkantam, verbatim idézem: „lám, maradt még szemernyi tisztesség ebben a mihaszna világban, pödörint egyet bajszán az író”. Kedves író Úr, már megengedjen Kigyelmed, ne áltassuk egymást: mi pödörnivaló volna azon, ami nincs? Ez már a bajuszpödrés metafizikája volna, ha volna.

Sajna - gyenge vagyok már ahhoz, hogy ellenálljak: a Meseforrás buzog, a zuhogó- nak elkap a sodra. A historikus adatoknak, neveknek, a zuhogónak elkap a sodra. A historikus adatoknak, neveknek, évszámoknak, váraknak/csatáknak, irodalmi idézeteknek a csillaghullása ez, folyamnak és történelemnek valóságos baedeckere. Ahol a pastiche határát súrolja, ott is csak úgy, ahogy Bartók a Concertohím a vulgáris operettdallamot, disszonanciákkal megfacsarva, hazát és honvágyat idéző, szívettépő himnuszra váltja. A megtáltosodott infotechnikai zuhatag hallatára/olvastára már csak ámulok-bámulok, s olykor tizenkét éves nebulónak érzem magam, szájtáti nebulónak, a szárpadban, ahol a nyolcvanon felüliek árválkodnak a limbuszokon. Ez a mesélhetnék az igazi caaser-nek - de nem rokokó szalonban, parókás társaság közepén; inkább cserkészcsapatnak, táborozáskor, szalonnasütő tűz körül. Az olyan mesemondó virtuozitása, aki mindig „hozzá-naivul” hallgatóságához: az olyané, akinek van miből merítenie, és nem üres szóval tartó fecsegő. Ezer irigye közül az ezeregyediknek magam is felsorakozom, nekem is váltig az volt a titkos szívem-vágya, de nagyon kevés írónak adatik meg az a Vaskapun átívelő Aranykapu, ahol az írás egy-két nemzedékkel a vagyont érő Első Kiadás után - „kenuján” az ifjúsági irodalomba fog beevezni és a fiatalok pabuluma lesz.

Kötetlen elmélkedésem végén a Hömpölygő Beltenger e hatalmas triptichonjáról még csak annyit, hogy nem fülszöveget írtam, szinopszissal nem szolgálok. Ezzel is csak a kíváncsiságát szeretném csigázni, étvágyát nagyra-gerjeszteni az olvasónak.

A jó író mindig zsarnok. Nyelvezetében zsarnok. ízlésében zsarnok. Témaválasztásában zsarnok. Az olvasótábor vagy elfogadja, rákap az ízére és megbűvölve követi; vagy elveti és elbuktatja.

Az én kristálygömböm akármerre forgatom - ritka jó auguriumot mutat. Epigonjai a saját kárukon fogják megtanulni, hogy - utánozhatatlan. Csak egy Duna van, s annak KT az avatott révkalauza.

87