Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1. szám - Ankerl Géza: A világ anglo-emerikai magánosítása és a többi más írásmódú civilizációk

A renitenskedőkkel viszont a neo-imperiális anglo-Amerika p rop a gátőr a i1,1 elhitetik, hogy technikai leírásokat és parancsokat csak otrombán lehetne más nyelven megfogalmazni.

Mind a Porto Rico-i kérdésben elfoglalt, mind az USA-ba délről beszivárgó latino-k anyanyelvhasználatát a törvény szigorával kordában tartó soviniszta álláspont* * 15 *, mind pedig az ésszerűnek és korszerűnek egyáltalán nem mondható angol birodalmi mértékegységekhez - mint a láb, hüvelyk, font, mérföld — való görcsös ragaszkodás együttesen mutatja, hogy az ún. modernizáció nem kultúrsemleges. A kulturális hagyományától is elválaszthatatlan anglo-amerikai nyelvnek a gazdasági terjeszkedéssel való módszeres árukapcsolásáról van szó.

A fenti 5 pontban összefoglaltuk a globalizmus jövőt ígérő ideológiáját, amely azt tanítja, hogy mivel a helyek, intézmények, emberek a modern távtechnológiák révén az egész világon könnyen és rendszeresen elérhetők lettek, „következésképpen” az egész emberiség és minden egyén jóléte azon múlik, hogy a tőkeerős transznacionális beruházó mamut-társaságok minél gátlástalanabbul választhassák meg világszerte mikor, hová, mibe fektetnek be. Ez pedig, úgymond, csak akkor lehetséges, ha a nemzeti határokat mint akadályokat lebontják, akárcsak az állami előírásokat, még ha e rendszabályokat és tilalmakat népfelségi mandátummal rendelkező államok közérdekből állítják is fel.

Mint arra többek közt Mattelart Armand a közélet privatizációjáról szóló tanulmányában felhívja a figyelmet, a magántőke sponzorizálással, PR és hirdetés kapcsán saját kezdeményezésre egyre több társadalompolitikai funkciót is - kedve szerint — ellát, nagyvonalúan eltart, s formálja természetesen saját képére és hasonlatosságára.18

Maguk a kulturális hagyományok és civilizációk sokasága a termékek egységesítésének és a termelés, gazdálkodás ésszerűsítésének kerékkötője kétes hírébe kerülnek.

De a „lokális kultúrák” közül mégis egy kivételt képezne, nevezetesen az anglo-amerikai, mert úgymond az ésszerűsítés megköveteli, hogy a majdani egyesített világtársadalom egy nyelven értesse meg magát, s a történelmi szükségszerűség úgy hozta, hogy „történetesen” ez az anglo-amerikai anyanyelvközösségé legyen. Ezek az alapvonások jellemzik azt a globális jövő-modellt, amelyet a világ anglo-amerikai magánosításának nevezünk.

Mármost egyáltalában megkérdőjeleztethetó'-e modell?- vajon üdvös-e egyáltalán az emberiségnek a globalizmus által való Megváltása körül kétségeket kelteni?

H Donald Wilhelm (Global Communications and Political Power. New Brunswick NJ 1990) és Josua A1 Fishman (et al.: Post-Imperial English: Status Change in Former Birtish and American

Colonies, 1940-90. Berlin, 199G.)

in Ankerl G.: A globalizmus, az angol és a többi anyanyelv. In: Valóság. 1997.1, 1-11 1.

1,1 Mattelart A.: Advertising International: the Privatization of the Public Space. NYC, 1991. Goldblatt D. et al.: Economic globalization and the nation-State: shifting balances power. In: Alternatives. 22(3) 1997. július 269-285. 1. - Schölte Jan Aaart: Global capitalism and the state. In: International Affairs. 73 (3), 1997 július, 427-52. 1. - Evans, P.: The eclipse of the State? Reflection on stateness in an era of globalization. In. World Politics. 50 (1) 1997 okt., 62-87 1. - Cable, V.: Globalisation; can the State strike back? In: World Today. 52 (5) 1996 május, 133-7 1. Egyébként nemcsak Amerikában, hanem egyre inkább Európában is több a magántulajdont és módos személyeket védő' magánrendó'rség mint az állami. (Genf kantonban például 1997-ben 1594:1400 volt az arány.

26