Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Ankerl Géza: A világ anglo-emerikai magánosítása és a többi más írásmódú civilizációk
A közvéleményalkotó újságírók és más (soft science) írástudók a globalizáció „folyósítását” egy sematikus manicheus világképbe erőltették: a Nyugat közvéleménye jelenlegi gazdaság-központú világszemléletének megfelelően a világ legkülönbözőbb kultúrköreihez, civilizációihoz tartozó népeket, nemzeteket (barbár módon) kizárólag aszerint rangsorolták, hogy egy-egy lakos mennyire jövedelmező, (környezete átalakítása árán) mennyi piacon pénzzé tehető cikket termel ki. Majd, minden más társadalompolitikai meggondolástól11 függetlenül (a nagyjából) az OECD-be tömörült Nyugat az egész maradék világot egy zsákba rakja. Mint ahogy Kishore Mahbubani oly' találóan kifejezte: The West and the Rest.11 12 A Nyugat a Maradék világot egyszer 3.-világnak nevezi, egyszer Keletnek, egyszer Délnek. E pongyola terminológia teljesen logikus, mert a metageográfiai kifejezéseknek ezen összefüggésben úgysincs más konkrét tartalmuk, mint az üresség, - amely arra szolgál, hogy a Nyugat saját jelentését kidomborítsa, s hogy utánzással azt befogadtassa. A Kelet fogalma alatt például a nyugati szellemtudományok civilizációs szempontból annyira heterogén, egymástól is annyira eltérő nemzeteket vesznek egy kalap alá, hogy a nyugati ökonokráciából való kizártságuk az egyetlen közös vonásuk. A Kelet csak egy hiányosság, egy negatívum, exotikus ésszerűtlenségek összessége, egy nem-Nyugat; nem egy alany, hanem egy passzív tárgy, csak beruházások befogadására való hodály. Ezért adtuk egy tanulmányunknak a Nyugat van, Kelet nincs13 címet. Ne felejtsük el: a Nyugat a világ több mint 3/4 részét gyömöszöli így pökhendi fölénnyel, lekezeléssel e jellegtelen zsákba, amely - mint a MAI-fóruma is mutatja, — nem partner a dialógusban, hanem csak nyugati tanácsok és utasítások passzív címzettje. Különben is, mivel állítólag történelmi szükségszerűség, hogy az ökonokratikus Nyugat a világ globális jövőjének előliépe legyen, az egyetlen értelmes vita csak arról folyhatna, hogy melyik nép, hogyan, milyen úton-módon tudná leggyorsabban a nyugati modernizációt utánozva, „magát korszerűsíteni”, „felzárkózni”, a nyugathoz „hasonulni”, — még ha e „serdülő nemzeteknek”, „új-demokráciáknak” pár „helyérdekű” vargabetű meg is engedtetik. 5. Végül, ha szemérmesen is van jelezve, a globalizált világnak felfestett körképben csak úgy lehet eligazodni, ha mindenki idővel töri, megérti a körkép anglo-amerikai kultúrnyelven írt feliratát. Mióta anglo-Amerika a világháborús önmészárlásból a Marshall-segéllyel s az abból kinőtt OECD-vel, majd a NATO- val kihúzta Nyugat-Európát, bele kellett törődnie a technológia mannájával törént kulturális árukapcsoláshoz-, határtalan utat nyitni az anglo-American way of life szimbólumainak, intézményeinek és kultúrcikkeinek. Az angol nyelvű népközösség pedig nagyvonalúan ajánlja fel anyanyelvét globálisan az egész világ kozmopolita kultúrembereinek használatra, mintha csak egy nyelv anyanyelvi statusa, kulturális beágyazottsága a kommunikálásnál másodlagos kérdés lenne. 11 Az UN Porgram for Human Development Human Development Report-jai mutatják, hogy egy- egy ország gazdasági fejlődése nem párhuzamos a társadalompolitikaival. Wolinski Georges, a humoristának megengedett túlzással jól jellemzi legújabb könyvében Kubát, mint az egyetlen latin-amerikai államot, amelyben több a prof. mint a tanuló, több az orvos, mint a beteg, több a rendőr, mint a bűnöző', - és több az analfabéta a turisták körében, mint a bentlakókéban. (Monsieur Paul á Cuba. Párizs, 1998.) 12 In: The. National Interest. Nyár 1992, 3-13. 1:1 Valóság 1997.9 25
