Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1. szám - Ankerl Géza: A világ anglo-emerikai magánosítása és a többi más írásmódú civilizációk

3. A magánosítás ortodox-liberális ideológiájának újdonsült, idó'szerűsített változata a globalizmus, ami nagy mértékben - ahogy azt egy cikkünk címében kifejeztük — a „világgazdaság” oltárán bemutatott export-áldozat”5 kultuszában jelenik meg. A méretgazdaságosság (hangzatosabban angolul: economy of scales) triviális megállapításának a Világgazdaságra való kivetítésével az lesz elfogadtatva, hogy minél nagyobb - nem is feltétlenül specializált — transznacionális holdingok uralják a világpiacot, annál olcsóbban fognak mindent gyártani, s ez (ha nem előbb, akkor talán utóbb) csak eló'nyére válhat a világ aprajának- nagyjának.

Mivel pedig a világ vagy 200 országra oszlik, az államoknak avval, hogy a nemzetgazdaságot a világgazdaság bizonytalanságától és labilitásától határokkal védik, újra csak a kerékkötő', negatív szerepe jut osztályrészül, mint a világ haladását gátló valamiféle történelmi csökevény. Ezt az elsó' pillanatra ésszerűtlennek tűnő „gáncsoskodó” képét csak úgy enyhíthetik az államok, hogy a közteherviseléstől borzadva menekülő, a hontalanságot önként vállaló, transznacionális táraságokat vámmentes zónákkal, vagy adóparadicsommal magukhoz édesgetik, egymástól ideiglenesen átcsalogatják.

A világgazdaság és -piac standardizált egységesítésére épülő, globalizáló, „szép új világ” félreérthetetlenül magának a világhatalomnak de facto magánosítására, irányul. Anélkül, hogy statisztikai adatok ismételgetésére vesztegetnénk itt az időnket, közismert tény, hogy (a) egyrészt nincs az egész „világra kiterjedő, demokratikus közakaratot kifejező közhatalom”, (b) másrészt az egyre nagyobb holdingokba összezárkózó transznacionális konglomerátumok költségvetési lehetőségei messze felülmúlják az államok túlnyomó többségének rendelkezésére álló költségvetést,G A gazdasági magán-tőkebirodalmaknak fúzió által való koncentrációja gigantikus méreteket ölt s nem látszik tetőzni. A Mergerstate Review jelentése szerint a cégbeolvasztások és összevonások az USA-ban túllépték tavaly a fél milliárd dollárt (675 milliárd volt), s világszerte az egy billiót. Téves lenne azt hinni, hogy a kartell-ellenes törvénykezés ennek korlátot szab, ugyanis az nem vizsgálja a cégek abszolút nagyságát, csak egy piaci forgalmi rendészet arra igyekszik ügyelni, hogy egy-egy sajátos piac vonatkozásában egyik cég se jusson uralkodó helyzetbe. Scherer F. M. és Ravenscraft David (Brookings Instutition) számításai szerint a konglomerátok összeolvasztásának általános gazdasági hasznossága nincs kimutatva, — még a részvényesek szempontjából sem! Viszont tény és való, hogy a születő privátkiskirályságok közvetetten politikai hatalmat nyernek, s az is, hogy e globalizációs folyamat során 1983 és 1992 között évente 100 milliárd dollár vándorolt az USA-ba. - Ha az államok javarésze már szegényebb a kordába tartandó globális töltés társaságoknál, és- a multinacionálisán szervezett magántőkével szemben földrajzilag is szű- kebb szinten szervezettek, olyan kész helyzet alakul ki, amelyben az államhatalom a magántőke hatalmának többé már nem is konkurense!

5 Valóság 1995.5, 1-10 I.

5 1995-ben a Fortune folyóirat által felsorolt 500 legnagyobb vállalat közül 139-nek nagyobb az évi bevétele mint a világ 180 országa közül 120-nak vagyis 2/3-ának a brutto hazai terméke (BIP). Mivel pedig egy állam nem rendelkezik a BIP egésze, hanem csak saját költségvetése felett, az államoknak valóban csak 20%, vagyis alig 3 tucat államnak van elvben eró'fbrrása ahhoz, hogy ellenálljon e transznacionális társaságok kihívásának. Brendan Martin: From the many to the few: Privatization and globalization, in: Ecologist 26(4), 1996 július, 145-54. 1.

23