Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Ankerl Géza: A világ anglo-emerikai magánosítása és a többi más írásmódú civilizációk
Ankerl Géza A világ anglo-amerikai magánosítása és a többi más írásmódú civilizációk A X A. jelen valóságról alkotott képünk rajtunk kívül létező' elemekre támaszkodik. De ha az elemek közül bizonyosakat kiválasztunk, hogy leírjuk és megnevezzük azt, a valóság képe elveszti tiszta tárgyilagosságát. Egy (történelmi) idó'szak, korszak megjelölésénél ez különösen nyilvánvaló. Minden, korszakokba való beosztás, elnevezés meghatározott világnézet rabja, így ha mostanában a szónokok, hogy kijelentéseiknek súlyt adjanak, mondanivalójukat dramatizálják, szinte hisztérikusan ezredfordulóról beszélnek, a közönség könnyen elfelejti, hogy ezen időpont-megjelölés maga is egy meghatározott világrend, a mi világrendünk, a keresztény világrend terméke. Azonban akármi is legyen a véleményünk a nyugati médiák által manapság elterjesztett világnézeti sémákról, doktrinális világképekről, ahhoz, hogy akármilyen színvonalú publikummal is a párbeszédet meg tudjuk teremteni, a nyugati közvélemény széles körében elfogadtatott világszemléletből kell mint hivatkozási vagy legalábbis mint vitaalapból kiindulni. E doktrínák ugyanis öntudatlanul is beetették magukat mind a tömegek, mind az ún. elit gondolkodásmódjába, — s az elfogadásukban közvetlenül érdekelt befolyásos csoportok folytonos ismételgetéssel azt besulykolják s ébren tartják. (Gondoljunk az exportmaximalizálás eló'nyeit hangoztató külkereskedelmi lobby hírverésére!) Mik korunk propagált gondokozás- és látásmódjának alapfeltételezései, amelyek annál is inkább mélyen iiló'ek, mert hallgatólagosak, implicitek? 1. Az ökonomizmus egyik ilyen hittétel. Nemcsak a marxizmusnak, hanem a mai liberális világszemléletnek is tantétele, hogy a Gazdaság az egész világtörténelem elsó'dleges hajtóereje. S ha elfogadjuk, hogy a gazdasági számítás magának az emberi ésszerűségnek megtestesülése, a környezeti kényszerek alól való felszabadulás, az üdvözülés és haladás fő forrása, minél fejlettebb, racionálisabb lesz az emberek gondolkodásmódja, annál egyetemesebb kell hogy legyen a Gazdaság uralma. A legalapvetőbb emberi kötelék pedig a piac lesz, amelyen a tőketulajdonhoz jutott egyén befektetése, s (annak híján) a saját (munka)erejét a vásárra vivő ember ára, értéke megmérettetik. így jelentik, főleg a szerencsések és élelmesek szemében, végső soron a piac megfellebezhetetlen, állandó és korlátlan rögtönítélkezései a „természetjogi igazságszolgáltatás”, az áhított meritokrácia eljövetelét. A gazdasági fundamentalizmus azt követeli meg, hogy ha a társadalmi értékrendek ütköznek, mindig a gazdasági szemponttá legyen az utolsó szó. A kulturális és társadalmi javakat azok gazdasági hasznosságának, reklámhordozó értékének kell alárendelni - különben, úgymond, a társadalom lemarad a korszerűség kíméletet nem ismerő versenyében. 21
