Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1. szám - Ferencz Csaba: Globális változások, globális válság

Ekkor persze felmerül a kérdés, hogy meddig szaporodhatunk még a Földön. Erre ma, sok más kérdéssel együtt, nem tudunk válaszolni. Csak azt tudjuk, hogy a nemszaporodás végzetes. Ezzel kapcsolatban azt is tudjuk, hogy nem is lehet semmiféle önszabályozással a népességet stabil szinten tartni. Ha nem szaporodik, akkor törvényszerűen összeomlik. A Föld egészén tekintve a helyzetet, India említett példája megnyugtató. Civilizációnk nagyon közeli növekedési korlátja nem a népesség számbeli növekedéséből adódik, de például az életminőség globális inhomogenitásaiból, az energia és a javak megtermelése és fogyasztása módjából és mennyiségéből adódhat. Saját nemzetünk esetében pedig ebből és a jelenlegi népesség csökkenésünkből adódó és máris látványosan megmutatkozó zavarokból következően csak a jelenlegi fogyás lehető leggyorsabb megfordítása az egyetlen járható út. Jól tudjuk, hogy semmiféle biztosítékunk nincs erre, elsősorban erkölcsbéli, tudásbéli és hitbéli súlyos hiányok miatt.

A globális megoldás is racionális megközelítésben csak egyetlen forrásból meríthető: a bajok fő forrása az általános elrendetlenedés, azaz az entrópia megnövekedése. Ennek ellenszere a negatív entrópia, azaz új információ, új tudás bevitele a rendszerbe, vagyis civilizációnkba. Ennek praktikus forrásai a tudás, az ismeretek szokásos bővítése és természetesen — Leibnitz-cel, Ampere-rel, Maxwell-lel, Heisenberggel egyetértve — minden igaz ismeret eredeti forrása, a végtelenül nagy tudású Mindenható.

20