Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1. szám - Ferencz Csaba: Globális változások, globális válság

egyszerre táplálkozik az oszmán-török és a Habsburg hatalmi törekvések hosszú idejű érvényesüléséből, hogy kevés kivételtől eltekintve régiónk népeinek többsége a lehetséges helyi integráció helyett a teljes széttagolódás útján jár. Ennek következtében viszont a szomszédi vagy akár belsőnek is minősíthető konfrontációk valószínűsége nagyon megnőtt, hiszen a háborúhoz egy is elég, csak a békéhez kell minden érdekelt. E folyamat szemben áll a globális és európai változásokkal. Ennek azonban nemcsak ez a következménye, hogy bizonyosan kudarcra van ítélve, hanem az is, hogy a régió, amelyik mind földrajzi, mind piacnövelési, mind kulturális, mind védelmi szempontból az EU és a NATO érdekegyezés miatti természetes bővülési területe, instabilitása miatt mérsékelten kívánatos partner. Ennek következtében a szóbanforgó terület egészében biztosan késve integrálódik az EU-ba és a NATO-ba, s nem zárható ki egyes terültek tartós, netán végleges kimaradása. Pedig eközben az érintett népek ugyanazt vallják, nevezetesen a NATO és az EU tagjai kívánnak lenni. Azt azonban kevéssé realizálták, hogy mindehhez el kell szakadni attól a tévképzettől, hogy a bármiféle múlt- és jövő-képre felrajzolt, a közvetlen szomszédokkal és az együttélőkkel akár a népirtásig elmenő leszámolás az észak-atlanti jövőbe illeszthető lenne, vagy akárcsak rövid időre is hozhatna bármiféle megoldást gondjainkra. Az sem teljesen nyilvánvaló az érintettek előtt, hogy az integrációhoz nagy erőfeszítés szükséges. Gondoljunk csak azokra a problémákra, amikkel ma a globális versenyben a szabadpiacon Európa szembenéz. Azonnal látható, hogy a globális válság mai szakaszában nemcsak Marshall-segélyre nincs fedezet, de az integráció során a felzárkóztatandó újaknak is nehezebben és korlátozottabban áll majd rendelkezésére közös támogatás, mint korábban, mert sokkal több erőforrást köt le a globális verseny. A helyzetet tovább bonyolítja az, hogy egy társadalom újjáépítése a romjaiból olyan általános rombolás után, a gazdaságtól a környezeten át a tudatig és a tudásig, mint amit a kommunizmus végzett, ismereteink szerint még nem történt meg. Különösen nem a jelenkori felgyorsult és az előzőekben jellemzett módon működő és változó (globális) környezetben.Helyzetünket továbbra is a hiányok és a feltáratlan természetű mechanizmusok jellemzik.

Csak egyetlen példát kiragadva az utóbbiak közül: A nagy rendszerváltoztató alakzatok a régióban a különféle jelzőkkel ellátott fórumok, meg az ezekhez alapjaiban hasonlító szolidaritás és szajudisz. Ezek mindegyike a sikeres változtatás után azonnal végleg eltűnt vagy szétesett. A hazai MDF is népszerűségében azonnal, összeomlott, s a bomlás okait és az orvoslás módját mindeddig nem értették meg. Törvényszerűen gyors politikai lengések jellemzik ezt az időszakot. A változás sok szempontból nem hozta meg a feszültségek oldódását. Sől azok növekszenek, mivel nagyobbrészt olyan országokról és népekről van szó. amelyek Európa „teljesítményéhez” érdemben hozzájárultak, s életminőségük legfeljebb rövid időre, átmenetileg került az európai átlag alá. E szint helyreállítását így gyorsan elérhető, természetes következménynek tekintik, mondhatjuk elvárják. Ezért régiónkban ha e feszültségek nem oldhatók fel időben, az eddigieknél is súlyosabb zavarok várhatók. E kérdés megoldásához a jelenlegi globális háttér nem kedvező. Nagy és nyitott kérdés tehát, hogy az eg3'mást; is, nem barátságból, hanem legalább puszta érdekből kölcsönösen segítő integráció létrejön-e az érintettek egészére. Az ún. első körben a folyamatok megkezdődtek, de az első lépések minden bentlévő általi jóváhagyása még nem biztos, csak remélhető. Ha itt akár a NATO, akár az EU bővítése elakad, akkor régiónk remény- vesztett helyzetbe kerül, ami mind nekünk, mind a mai bentlévőknek súlyos követkeménnyel járna. A haladó orosz nagybirodalom szükségszerű és még hátralévő utolsó restaurálási kísérletét is gyorsítaná az elakadó döntés.

18