Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1. szám - Ferencz Csaba: Globális változások, globális válság

Amerika között ugyancsak van egy, a történelemben körvonalazódott és a legfontosabb kulturális alapokat tekintve közel eső bázis, amelyre egy fokozatos integrációt építeni lehet. Európa más irányú kapcsolatai pedig a globális gondok esetében segítenék e formációt a problémák jó kezelésében. Azonban azzal is szembe kell nézzünk, hogy e nagyobb formáció csak akkor működhetne elfogadható stabilitással, ha a mai európaitól eltérő központi döntési rendszert alkalmazna. Ez egyébként, megítélésem szerint az EU számára is hosszabb távon létkérdés. Ma ugyanis Brüsszel túlzottan abszolutisztikusán kezd működni, szemben a kívánatos, erősen decentralizált üzemmóddal. A sokféle paradigma együttes működését és megőrzését, s ez Európa sajátos értéke és lehetőségeinek forrása, csak az utóbbi irányítási modell esetén lehet elérni. A nagyobb formációra gondolva pedig látnunk kell, hogy abban az erős centralizáltságé modell a nekünk oly fontos európai, közte a sajátosan magyar értékek gyors elvesztésével járna. A centralizált irányítás zavarai tipikusak és kikerülhetetlenül jelentkeznek. Gondoljunk csak a közös európai valuta bevezetéséhez e centralizált rendszerben elvont elméleti modellek alapján kigondolt, majd szigorúan érvényesített költségvetési követelmények által kiváltott gazdasági zavarokra. Elvont elméleti modellek gyakorlati alkalmazása nemcsak annak idején a Béketábor tagjainál okozott komoly gazdasági zavarokat, hanem most is, és másoknál is. A jó együttműködés, a jó integráció alapja így sokkal inkább a nagy autonómiájú egységek sokkal nehezebben koordinálható, de természetes úton fejlődő összenövése, mint a nem közvetlenül választott, de nagy döntési szabadsággal felruházott testületek által diktált előírások szerinti hasonulás. Utóbbi az integrációt magát is kockáztatja. Gondoljunk csak a görög városállamok sikeres együttműködésére, majd bukásukra, amikor Athén már diktálta az egységet.

Összegezve: Az EU és a NATO egyaránt szükséges Európa Baltikumtól a görög szigetekig terjedő részén a jó életminőség és egyáltalán a stabil létezés jövőbeni biztosításához. A mai folyamatokban pedig éppen e cél elérése érdekében változásokat célszerű végrehajtani. Más szóval nem szabad ál- vagy nem lényeges kérdésekről vitatkozva a lényeget elfelejteni.

Élet a Kárpátok között

Mi a Kárpátok között a bolsevizmus romjain próbálunk meg életben maradni. A magyarságot is sújtja a többi közép- és kelet-európai néppel együtt az élet- feltételek megromlása, a környezet tönkremenetele, a súlyos tőkehiány, a technológiai hiány, a több vonatkozásban előállott tudásbéli elmaradottság, a közerkölcs alapvető megromlása. Ebből is kiemelkedik, s különösen a magyarság esetében a gyermek, vagyis a jövő oly mértékű hiánya, ami rövid távon is veszélyezteti civilizációs-kulturális megmaradásunkat. A helyzetet röviden úgy jellemezhetjük, hogy összedőlt birodalmak romjain romos és szétrombolt nemzetek vegetálnak.

Természetes, hogy a régiót, az itt élő népeket a biztonság és a jólét utáni vágy vezeti. Mivel pedig már hosszabb ideje e régióban, itt a Kárpátok között és a környéken a szinte rendszeresen felbukkanó hódítóval tartósan és egyben eredményesen szembeszállni egyikünk sem tudott, mindenki a biztonságot garantálni képes szövetségest keres. A kiterjedt nyomorúságból pedig az integrációban könnyen elérhető jólétet remél. A történelem sajátos következménye, amely

17