Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1. szám - Ferencz Csaba: Globális változások, globális válság

biztonsági értékelése már gazdasági és egyéb társalmi szempontok szerint érdemben motivált. Irak, Bosznia ismert példái mellett gondoljunk csak egy eurá- zsiai menekülthullám eltérő hatásaira a NATO európai és amerikai részét tekintve. Mivel pedig eközben a globális válság kibontakozik, így az egyes, akár nagy és eró's országok teherbíró képessége nagymértékben kihasznált, a tartalékok lecsökkentek, a vitatható helyzetekben a közös fellépés szükségét egyre eresebben vitatni fogják a közvetlenül nem érintettek. A helyzetet mérlegelve ösz- szességében úgy látom, hogy e zavarok sok kellemetlenséget, késedelmes fellépést és emiatt komoly károkat is okoznak a közeli jövőben, de igen nagy valószínűséggel nem vezetnek e védelmi együttműködés szétbomlásához. Ugyanis a NATO elég hosszú ideje működik már ahhoz, hogy átszivárgóit gazdasági és kutatás-fejlesztési területekre is. Ez utóbbi a jövő' szempontjából fontos tényező.

A jelenben azonban a fonák helyzet létezik. Ennek hatására viszont Európában gyors és fontos gazdasági folyamatok zajlanak. A nagy régiókkal, közte az amerikai csúcstechnológiával versenyzés kényszere éppen most nagyon felgyorsította az ipari és kutatás-fejlesztési integrációt az EU tagjain belül. Ezek szabadpiaci folyamatok. Kiváltó okuk nem függ politikai döntésektől. Egy példát kiragadva: az űrtevékenység mára nagyiparrá és óriási piaccá vált. Csak a korszerű globális mobil távközlés sok száz, ezer műhold felbocsátását kívánja meg. így mind e holdak gyártása, mind a pályára állításuk, azaz a hordozó eszközök gyártása, üzemeltetése óriási üzlet. A piacon Európa ott akar lenni, hiszen enélkül azonnal be nem hozható gazdasági hátrányba kerülne. Az európai űrgyárak nemzeti biztonsági feladatokat is elláttak, gondoljunk csak a francia rakéta- és repülő-iparra. De a világ méreteihez képest kis európai országok egyenként nem tudtak csak kisebb gyártó bázisokat létrehozni. Ezek sem az amerikai, sem az orosz, sem a kínai, sem a távol-keleti űreszköz-gyártó cégekkel nem versenyképesek. Eddig eltartotta ókét: az országok méretéhez illően korlátozott nemzeti megrendelések sora. De ezzel még globálisan nem tudnak fellépni, például kevés a tőkéjük. Ezért ma gyorsan privatizálják ezeket a cégeket az angolok, franciák, németek, és hónapok alatt egyetlen nagy űripari cégben egyesítik, amely sok ezres gárdájával és elegendően nagy tőkéjével már valóban tud versenyezni az említett piac egy szeletéért. Egyben az egyesített fejlesztő bázis alkalmas az európai önálló kutató-fejlesztő munkára, azaz segít versenyben tartani szellemi szinten is Európát. A példa nem elszigetelt. Ma és a közeli jövőben jellemző marad az, hogy az Európai Unió és Eszak-Amerika éles konkurenciaharcban áll nemcsak külső piacokért, hanem egymás belső piacaiért is. A példánál maradva, amerikai műholdakat európai rakétákkal szállítanak fel az űrbe, és fordítva. Hasonlóan éles piaci verseny alakul ki a szolgáltatások terén, minél inkább globális egy szolgáltatás, annál élesebb lesz a piaci verseny. — A helyzetet bonj'olít- ja, hogy valódi és a sok és nagy európai értéket, veszélyeztető összeütközés van kulturális téren. E mögött is gazdasági mozgatórugók találhatók, de a kockán forgó értékek pénzzel nem mérhető és mással nem pótolható kincsei nemcsak Európának, hanem az egész emberiségnek.

Az adott helyzetben a folyamatok mellett a kívánatos jövőről is szót kell ejteni. Márcsak azért is, mert a jövő befolyásolható mind jó, mind rossz irányban. Kézenfekvő, hogy a legegyszerűbb és legcélszerűbb megoldás a mai aszimmetriára a teljes körű integráció kiterjesztése az egész Észak-atlanti régióra. Ezen belül jól kell meghúzni a határokat. Európának megvan a közös kulturális és történelmi alapja a Baltikumtól a Fekete-tengerig és a görög szigetekig terjedő nagy határvonaltól nyugatra, ami a mai integrálódás előfeltétele. Ézen túlmenni igencsak kockázatos és a siker valószínűsége kicsi. Az említett rész és Északid