Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1. szám - Ferencz Csaba: Globális változások, globális válság

hasonlóvá, s nem lenne alkalmas az élet hordozására. Úgy mondhatjuk ezt, hogy az életet hordozó Föld egy óriási szabályozott rendszer. Felmértük, hogy Földünkön a kardinális értéket jelentő létfeltételek - a levegő, a víz, a termőtalaj (ami az élelem forrása) - saját működésünk következtében már jól mérhetően sérült, ahogyan általában mondani szokás — szennyeződött, degradálódott. Ezen kardinális értékek nélkül az élet a bolygón nem tartható fenn. Ezért ma a kormányzatoknak és a társadalom egészének egyaránt alapvető érdeke és feladata e kardinális értékek megőrzésén munkálkodni. Itt azonban nagy nehézségekkel találjuk magunkat szemben. A gond egyrészt az, hogy mindezeket a folyamatokat csak relatíve nagyon rövid ideje figyeljük, mérjük kellő egzaktsággal. így ma jó és minden fontos részletre érvényes ún. Föld-modellünk nincs. Látjuk a bajt, de a végleges, pontos megállapítások megtételéhez még sok és valóban hosszú időre kiterjedő vizsgálatot kell elvégezni. Úgy is mondhatjuk, hogy az írástudók e kérdésekkel foglalkozó része azzal a dilemmával néz szembe, szóljon-e tudásunk mai, sok szempontból nagyon bizonytalan állapotában, vagy hallgasson, amíg megbízható végeredményekre jutunk, de amikor mai ismereteink szerint már igen nagy valószínűséggel késő lesz. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy e kérdéskörben rendkívül sok az olyan - tételezzük fel, hogy jószándékú - aktivista, aki kellő áttekintés nélkül beszélve, a társadalomban vagy riadalmat kelt, vagy teljességgel hitelét veszti miatta a figyelmeztető szó. — Egy példa: A nagymeny- nyiségű energia termelése mindenképpen nagy környezeti károkkal jár, szakzsargont használva, nagy entrópia növekedést okoz. Azonban a társadalom léte a szükséges és ma már kikerülhetetlenül nagy mennyiségű energia megtermelése nélkül nem biztosítható. A műtőkben a gépeknek működni kell. így esetenként kell eldönteni, hogy mivel okozzuk a legkisebb bajt. A Niagara esetében egy oda telepített vízierőművel. De hazánkban ez a legrosszabb megoldás lenne, s ha széndioxiddal sem akarjuk tovább rontani bolygónk működését, akkor nekünk a nukleáris energia marad. Feltéve és elvárva, hogy a keletkező radioaktív hulladékot valóban biztonságosan tároljuk. Ez esetben huszadrangú kérdés a tárolás közvetlen költsége. - A gond nagy. Ugyanis ma már teljes bizonyossággal tudjuk műholdas vizsgálatainkból, hogy a sivatagosodás általában és jellemzően nem egyszerű természeti csapás, hanem az adott területen élők életformájának, területhasználásának következménye. Még kontrollkísérletet is lehetett végezni a sivatag visszalakulására. Látjuk a határokat, a kultúrák határait a világűrből! Jól látszik és igen nagy mértékű a vizek szennyeződése. Rohamosan csökkenek az ivóvízkészletek. így a még meglévők védelme, akár csak valószínűsíthető veszélyeztetéstől is, elemi érdekünk. Pusztul a talaj, hegyvidéken az erdők irtásával együtt, de általában is. Egyértelmű indikációnk van arra, hogy Földünk a már műholdakkal teljes áttekintéssel vizsgálható utolsó tíz évben melegedett a légköri széndioxid mennyiségének növekedése mellett. Bomlik a magaslégköri ózon-pajzs, aminek következtében az érintett magas déli és északi szélességeken máris észlelhetők biológiai következmények... Vagyis általánosabban fogalmazva, a jelek arra mutatnak, hogy megbomlóban van Földünk globális szabályozó rendszere. Pedig még rendesen meg sem tudtuk ismerni. így azt sem tudjuk, hogy hogyan tudnánk kijavítani. Csak azt tudjuk, hogy a korábbi rombolását el kellene kerülni.

Mindez általánosságban arra mutat, hogy Földünk természetes működésében destabilizálódás, kisebb-nagyobb zavar léphet fel, és zavar várható a közeli jövőben is. Azonban ennél tovább kell menjünk. Földünk nem önmagában létezik, hanem a Naprendszer része, a Nap energiája nélkül nem működne. Mára megtudtuk, hogy a Nap és a környező bolygóközi tér változásai, hatásai közvet13