Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1. szám - Ferencz Csaba: Globális változások, globális válság

lábbis a Föld térbeli határait átlépte. Először csak egyszerű műszereink, majd mi magunk is és a ma már intelligens automata érzékelőink is kívülről vizsgálják a Földet, a Nap többi bolygóját és a Naprendszer egészét. Ismereteink gyökeresen átalakultak, van összehasonlításunk a Nap többi bolygójával, s néhány vonatkozásban valóban kezdjük megérteni a Föld és rajta civilizációnk működését. Azonban ismereteink korlátái más vonatkozásban megmaradtak. Az emberi szervezet működését sem értenénk kicsit sem, ha csak egyetlen embert látnánk kívülről egyetlen pillanatban. Megértéséhez át kell lépni az emberi lét időbeli határait is. Mivel egyszerre létezik magzat, újszülött, gyermek, felnőtt, öreg, agg és halott, ezért az ember létezése időbeli lefolyását mindig is fel tudtuk vázolni magunk elé. De az életet hordozó Föld időbeli határait csak időutazással léphetnénk át, vagy pedig sok Földet kellene látni amely lényegében azonos életformát hordoz működése kezdeteitől a pusztulásig. Azonban fejlett életet másutt a környéken nem találunk, az élet létezésének első négy milliárd évéről csak nagyon ritka adatokra támaszkodó találgatásaink vannak, s a jövőről nincs objektív- ismeretünk. Tudásunk gyors növekedése ellenére átfogó ismereteink bizonytalanok. Ugyanakkor a világűrbe kilépésünk oly mértékben megváltoztatta a Föld működéséről alkotott képünket és egyidejűleg az űrtevékenység annyira átalakította életünket, hogy az ezredforduló nem vázolható fel még közelítően sem ennek ismerete nélkül. Először azt nézzük meg, hogy civilizációnkat hogyan formálja át az az elsöprő folyamat, aminek látványos jele a „világűr meghódítása”. Megjegyzem, hogy éppen ennek következtében ezekről a korábban az emberre oly jellemző nagyképű megjelölésekről végleg leszoktunk. Megtanultuk, hogy nem hódítottunk meg semmit és nem győztük le, nem győzhetjük le, még csak rendesen meg sem ismertük a természetet. Másodjára pedig azt tekintjük át, hogy mi az, amit már többé-kevésbé biztosan megtudtunk Földünk és rajta az élet működéséről.

Ha a változások gyakorlati oldalát nézzük, akkor arra kell figyelnünk, hogy a műholdas rendszerek, az ún. űrszegmens az elmúlt évtizedek alatt belopakodott az emberek mindennapi életébe, s ma már a civilizációnk egyik legfontosabb működtetési eszköze lett. A nagy átalakulás legfontosabb pontjai a következők, minden érdemi történeti áttekintést mellőzve: — A katonai felderítő és riasztó műholdak rendszere, amelyek figyelik a fontosabb katonai mozgásokat, a rakéták startjait és az esetleges nukleáris robbantásokat. Ennek hatására vált lehetetlenné a váratlan első csapás és így eddig el lehetett kerülni a harmadik világháborút, a jól érzékelhetően destabilizálódó világban a katonai bizonytalanság lecsökkent, mód nyílt ellenőrizhető megállapodások megkötésére. Ezredfordulónk világában ez a tényező továbbra is hat. Ugyanakkor éppen ennek következtében a legveszélyesebb kockázati tényezőt e szempontból már nem nagyhatalmak klasszikus katonai összecsapásának a veszélye jelenti, hanem a korszerű technikát alkalmazó terrortámadások illetve valamely ország belső káoszba, „úgyis mindegy” állapotba, zsarnokságba süllyedése. — A legnagyobb változást eddig a hírközlési műholdak által kiváltott globális távközlései és műsorszórási robbanás okozta és okozza. A folyamat kellős közepén vagyunk. Mára rutinná vált a globális távközlés és a műholdas műsorszórás. Az információk áramlása megállíthatatlan, az egyes országok, rendszerek kezéből az információk terjesztésének ellenőrzési, vezérlési lehetőségét az űrtevékenység végleg kivette. A Föld egyetlen „világfalu”-vá zsugorodott. Ez a ma is gyorsan bővülő és minőségileg is fejlődő űrszegmens továbbítja a Földön megmozgatott információ nagyobbik részét. Kikapcsolása gazdasági, biztonsági és civil társadalmi összeomlást illetve súlyos zavarokat váltana ki. Át lehetett törni korábbi gátakat. Érdemben hozzá11