Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 3. szám - Gion Nándor: Önhibámon kívül (elbeszélés)

- Dicséri az ön jószívűségét. A háborúskodás alatt sokat éhezett Szarajevóban, így hát megbecsül minden szelet fölvágottat.- Megértem. Én is sokat éheztem férjhezmenetelem előtt.- És ezután?- Majd feltalálom magam. Az a fontos, hogy senkit sem kell csodálnom. Egyébként Varga Emília a lánykori nevem, asszonykori nevemet pedig leradírozom mindenhonnan.

Én is bemutatkoztam, megmondtam Szelim nevét is. Eközben elfogyasztottuk a felvágottat a papírzacskóból és megérkeztünk a végállomásra.- A VIII. kerületben vagyunk? - kérdezte Emília.- Már áthaladtunk rajta - mondtam. - De maga maradjon nyugodtan a helyén, az autóbusz mindjárt visszafordul, ismét áthalad az ön által keresett kerületen, leszállhat, ahol akar.

Emília a helyén maradt, mi pedig Szelimmel elindultunk a lakásom felé, ami nincs messze az állomástól.- Csúnyán elrontottam a dolgot - mondta Szelim. - Ezzel a szégyennel nem mehetek haza.- Mindenkivel megtörténhet kisebb-nagyobb karambol - vigasztaltam.- Nem a felborított autókkal van bajom. Azokat elintézzük. De a Leonyid nevű ukrán gazembert elvétettem. Félreugrott előlem, mint egy őzbak. Gyorsabban kellett volna kanyarodnom.

Ekkor már tartósan felvillant a fény az agyamban. Megálltam. Szelimet is lefogtam.- Kiről beszélsz?- Arról a járókelőről, akit el kellett volna gázolnom. Szemét bérgyilkos. Szarajevót már nem ágyúzzák, Azra is kiköltözött a pincéből a gyerekekkel, de bérgyilkosokat küldenek a városba, akik csöndben végzik a munkájukat, ez a Leonyid három embernek elvágta már a torkát, de lehet, hogy többnek is.

Megragadtam a gallérját, és nagyon komolyan azt mondtam:- Ha arról az emberről van szó, akit véletlenül én is ismerek, ajánlom, hogy ne kezdj ki vele. Hideg, szürke-kék szemekkel nézi a világot és kegyetlenül gyilkol.- Szégyenletesen nem térhetek haza.- Várd meg hazai pályán - javasoltam. - A nagyvilágban ő mozgékonyabb, mint te.- Majd meggondolom - mondta Szelim engedékenyen, de tekintetéből még a sötétben is láttam, hogy teljesíteni szeretné feladatát.

így is oldott hangulatban mentünk fel a lakásomba, felbontottam két üveg sört, jólesett a bizonytalan eredetű felvágottra, Szelim megszemlélte a könyvespolcomat, a sajátkezűleg írott könyveimet is, újfent kijelentette, módfelett büszke, hogy remekírót tudhat barátjának, nekem persze tetszett a dicséret. Barátságunk legszilárdabb alapköve az, hogy biztos lehetek benne: Szelim sohasem fog elolvasni egyetlen betűt sem tőlem, sem másoktól, így aztán becsületszóra elhiszi írói nagyságomat, ami egyébként igaz is lehet.- Hol van a nagyokos barátnőd? - kérdezte a könyvek szemrevételezése után.- Ágnes ismét a világot járja. Két hétre elutazott a Távol-Keletre, most éppen Tokióban vagy Tajpehben van, előadást tart a maghasadásról, esetleg az utólagos atomsugárzásról, vagyis olyan jelenségekről, amit mi egyáltalán nem értünk.

8