Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 3. szám - Gion Nándor: Önhibámon kívül (elbeszélés)

- Az okos nőkben az a jó, hogy gyakran távolra utaznak okoskodni - állapította meg Szelim. - Egyébként engem nem kedvel.- Most nagy távolságban okoskodik. Éjszakára itt is elalhatsz.- Szó sem lehet róla. A rendőröknek Kemál Oszmanovics címét adtam meg, odamegyek hát. Kemál egyébként is vár.

Ezután még jóidéig sörözgettünk, cigarettáztunk és főleg a nőkről beszélgettünk. Éjfél előtt Szelim elindult Zuglóba, lekísértem a kapuig. A kaputól beljebb, a lépcsők alatt nagy fehér göngyöleget láttunk. Odamentünk és rácsodálkoztunk. Emília aludt ott a függönyökbe csavargózva.- A jószívű magyar nő - ámuldozott Szelim. - Nem engedhetjük meg, hogy itt gyötrődjön a lépcsőházban.- Édesen alszik - mondtam. - Egyáltalán nem gyötrődik.- Vidd föl a lakásodba - erősködött Szelim. - Most nincs itt a nagyokos atomfizikus barátnőd.

Emília felébredt a beszélgetésünkre, álmosan pislogott ránk, és azt mondta:- Követtem magukat, és besurrantam a kapun. Békében meghúzódom itt reggelig, nem ártok senkinek.- Jöjjön fel hozzám - mondtam. - Aludjon puha ágyban és bűzös dohányfüstben.- A felesége bizonyára...- Egyedül és elárvultán élek, mint egy öreg medve a barlangjában. Jólesne némi emberi közelség.

Emília kihámozta magát a függönyökből, Szelim pedig megkérdezte:- Minden rendben lesz?- Természetesen - mondtam.- Holnap este meglátogatlak benneteket - mondta Szelim és kiment a kapun.

Emíliával felmentünk a lakásba, leültettem egy fotelbe, én is leültem, kissé

zavartan néztem rá, ő álmosan pislogott vissza, az jutott eszembe, hogy már megint ártatlanul kerültem kínos helyzetbe.- Igyunk meg egy sört - javasoltam -, azután aludjuk át az éjszakát. Az ott az én ágyam, a másikat használja egészséggel. Átmenetileg.

Emília beleegyezően bólintott, és kezdett ébredezni. Hoztam a sört és a poharakat, ittunk, és Emília minden köntörfalazás nélkül azt mondta:- Együtt fogunk aludni a maga ágyában.

Ismét zavarba jöttem. Számomra túlságosan gyors volt ez a tempó.- Nem ezért hívtam a lakásomba - mondtam ostobán.- Azt mondta, hogy emberi közelségre vágyik.- Tényleg azt mondtam.

Együtt aludtunk az ágyamban, szép éjszakánk volt, szép reggelre ébredtünk, akkor már tegeztük egymást, Emília pénzt kért tőlem, elment bevásárolni, puha kenyeret és angol szalonnát tálalt fel reggelire, azután kávét főzött. Otthonosan mozgott, úgy látszik ez könnyen megy az árva lányoknál. És közben egyáltalán nem volt a terhemre. Nyugodtan leülhettem az íróasztalhoz, írhattam a novellámat, amit már fél évvel korábban le kellett volna adnom, ő addig kimosta a függönyöket, mert azok összekoszolódtak a lépcsőházban. Egyszer jött csupán az íróasztalhoz és csöndesen megkérdezte:- Te amolyan íróféle ember vagy?- Igen.

9