Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 3. szám - Gion Nándor: Önhibámon kívül (elbeszélés)

- Mennyire ismeri a VIII. kerületet?- Gyakran átutazom rajta és megbámulom a rövid szoknyás faros lányokat, de őszintén szólva nem vonzódom a prostikhoz. Kemény szellemi és fizikai munkával igyekszem szerelmi élményekhez jutni. Az évek múlásával azonban ez sajnos egyre nehezebben sikerül.- Azt hallottam, hogy erre vannak elhagyott házak, ahol a hajléktalan em­ber meghúzhatja magát éjszakára - mondta Emília.- Lépcsőházban akarja eltölteni az éjszakát? - kérdeztem.- Átmenetileg.- Ez a pulykaszalámi nagyon jóízű - mondta mellettem Szelim Ferhátovics.- Miről beszél a barátja? - kérdezte Emília.- Azt mondja, hogy maga az éhhaláltól mentette meg. Háborús övezetből ér­kezett ide, megismerte az éhezés keserveit, és hálás minden jótékonyságért, jöjjön az állami perselyből vagy papírzacskóból.- Ismerem ezt az érzést - mondta elkomolyodva Emília. - Árva lányként nőttem fel egy intézetben és ritkán ettem jó ételeket. Alaposabban megnéztem. Vonzó fiatal nő volt igen drága öltözékben.- Egyáltalán nem néz ki árva lánynak - állapítottam meg.- Szerencsémre vagy szerencsétlenségemre összefutottam egy Bartalos Pál nevű közgazdásszal. Ákkoriban az egyetemen téblábolt adjunktusként, éhbér­ért, később azonban országos hírű vállalkozó lett, biztosan hallott már róla.- Nem hallottam róla, eléggé tájékozatlan vagyok magasabb üzleti körökben.- Sajnálhatja.- Sajnálom is.- Sokadszor kiszöktem az intézetből, összefutottam vele, a Deák téri aluljá­róban. Hogy ne szaporítsam a szót, egymásba szerettünk, elvett feleségül, be­költöztem a lakásába, ami sokkal kényelmesebb volt, mint az árvaházi zsúfolt szoba, boldogan éltünk szűkös egyetemi fizetéséből, amíg át nem vedlett vál­lalkozóvá, méghozzá sikeres vállalkozóvá. Nagyobb lakást vett, azután egy Mercedes gépkocsit és kevélykedni kezdett. Megkövetelte, hogy naponta cso­dáljam meg zsenialitását, reggelenként frissen vásárolt angolszalonnát, és drága kávét szolgáljak fel neki, készítsek ki friss vécépapírt és naponta vasal­jam ki az öltönyeit. Mára elegem lett ebből, az árvaházban nem volt ilyesmi, senkit sem kellett csodálni. Leszedtem a függönyöket, ezeket én vittem a há­zasságunkba a megtakarított pénzemből, jogom van tehát hozzájuk, megint nekivágok a világnak.- Ezt a nevet már hallottam valahol - mondta Szelim eszegetés közben.- Melyik nevet?- Amit a jószívű nő mondott.- Híres üzletember az illető - mondtam. - Hatalmas lakásban terpeszkedik és nagy Mercedes kocsival száguldozik a világban. Szelim táplálkozás közben mélyen elgondolkodott, azután bólogatni kezdett.- Hát igen. Kapcsalatban áll Kemal Oszmanoviccsal. Szarajevóban is járt néhányszor. Ott nem kedvelik túlságosan.- A hölgy a felesége, de mától kezdve ő sem kedveli.- Igaza van.- Mint mond a külföldi barátja? - érdeklődött Emília. 7

Next

/
Thumbnails
Contents